TULAJDONKÉPPEN MI A BAJOD? (HARMADIK RÉSZ)

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: HORN GAB0RIELLA
2020.02.29.

Folytatva a bajaim – amelyek tutira nem csak az enyéim – felsorolását, vissza kell térnem egy kicsit a kinevezett vagy beültetett FIDESZ csicskák tengeréhez, mert néhány buksi olyan nagyon kikandikál az egyébként szürke, tehetségtelen, szófogadó és parancsvégrehajtó masszából, hogy nem lehet nem említeni őket. Egyetlen közös vonásuk van – Töhötöm is, én is egyformán azon a véleményen vagyunk, hogy „normális” országban, vagy ott, ahol a tudás, a szakértelem, a civilizáció és a humánum számít és fontos, ilyen személyeknek nincs helye a közéletben.

Legsúlyosabbnak pacalbajnok Szilárdot tartjuk, minden szempontból. Aki lassan mindenhez ért, egyre magasabbra kapaszkodik, egyre több sz@rt hagyva maga után a tevékenységével. Jól benyelték a rezsicsökkentési maszlagot, rengetegen – arra kíváncsi lennék, hányan olvasták el azokat a tanulmányokat és adatokat, amelyekből egyértelmű, mekkora átverés volt az egész. Vállalhatatlan, mondta Töhötöm tömören. Ahogy Mária szép szavú asszony is az, aki egy ocsmány nevű Ház igazgatói székéből kacsingat a nagyérdeműre, hamisítja a történelmet, mélységes meggyőződéssel és a tények mellőzésével. Parancsba kapott, legalja ideológia szemrebbenés nélküli végrehajtója. Katalin úrhölgy is dugdossa kifelé fejecskéjét a tömegből – neki mindegy, kit és milyen gondolatokat képvisel, ameddig a húsosfazék környékén nagynak érezheti magát, hol Pécsett, hol a parlamentben. Egy Mátyásról nem is beszélve – ő legalább csendben van, viszont egy olyan padsorban és olyan emberek között ül, ahol a szomszédai biztosan nem tették volna meg azt, amit ő nagykövetként nekem megtett: csóró egyetemistának. Moszkvába szállított az érinthetetlen bőröndjében egy kis magyar szalámit, szappant, egyéb luxus-cikkeket. Heinrich Böllt kell idéznem, mert ennél egyszerűbben nem tudom kifejezni magam: „Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem tesz meg az ember.” (Biliárd fél tízkor.) Nincs mit hozzátennem, legfeljebb annyit, hogy úgy vagyok (a nekem Matyi bácsival), mint Iványi lelkész úr Orbán Viktorral – ha találkoznánk, akkor sem tudnánk miről beszélgetni. Köpködni meg nem szeretek, bár időnként kellene...

ITT OLVASHATÓ