2020. május 7., csütörtök

TÁGRA ZÁRT SZEMEK

ÉLET ÉS IRODALOM / KRTIKA
Szerző: BÁRON GYÖRGY
2020.04.30.


(Békeidő. Magyar film. Író-rendező: Hajdu Szabolcs. vimeo.com)

...Első látásra szellempróbáló dramaturgiai kirakósjáték Hajdu Szabolcs vimeón bemutatott új játékfilmje, a Békeidő. Különböző karakterek, rokonok vagy alkalmilag egymás mellé sodródott figurák tűnnek fel, többnyire párban a vásznon. Közös bennük, hogy egy-egy szereplő sorsa összekapcsolódik valamelyik másik figura történetével. Mindez egyetlen este-éjszaka zárt időkeretében, a végéről elkezdve, onnan visszatekintve: a párhuzamosan vagy egymást részben lefedve futó eseményeknek az ideje alig hosszabb, mint a cselekmény másfél órás játékideje, gyakorlatilag real time-ban pereg. Hasonlóan zárt a tér is: egy beazonosíthatatlan város – amelyben olykor a ledfényes esti Budapestre, olykor kihalt, sötét külvárosra, alighanem Kolozsvárra ismerhetünk – bonyolult úthálózata, középpontjában kereszteződéssel, amelynek virágboltjában az első történet zajlik, s amely előtt párhuzamosan egy másik esemény, emberi jogi demonstráció folyik, miközben a szemközti házban lakásszínházi előadást néz a publikum. A másik középpont feszélyezően álelegáns, jellegzetes ká-európai presszó – jobb napokat látott, hajdan „fényűzőnek” mondott hotel földszintjére képzelhetjük –, innen indul a történések lánca, és ide is tér vissza: ide ül be a film első harmadában két szereplő, majd ugyanide később másik kettő, s itt szolgál fel Dénes, a szeretetéhes, melankolikus pincér (Gelányi Bence). Ez azonban csak a sztori durva szerkezete, amelyet számos további színtér és dramaturgiai elágazás tarkít-finomít. Ha csak ennyi lenne, akkor is jobb filmiskolák forgatókönyvírói kurzusain kéne tanítani – s remélhetően fogják is. Miként a magyar filmben ritka életteli párbeszédeket és a metakommunikáció finom gesztusait. Ám ennél jóval gazdagabb-színesebb a textúra, s ettől lesz Hajdu újabb munkája az utóbbi évek egyik legizgalmasabb magyar mozgóképévé: ahogy a bonyolultan összerakott vázszerkezetre, akár festő a laza skiccre, felviszi a dús anyagot, ahogy a struktúra megtelik vibráló élettel. A kiszámított a kiszámíthatatlannal, a rend az esetlegességgel. Minden szónak, minden képnek súlya van (Bántó Csaba csöppet sem tolakodó, hibátlanul pontos fényképezése hosszabb elemzést érdemelne). Hajdu filmje mindennapi poklainkról tudósít, arról a szűntelen háborúról, amit magunkkal és a környezetünkkel vívunk a fennmaradásért, az egyensúlyért, a harmóniáért. A középpontban az emberi kapcsolatok állnak, mi más. Kezdetben egy tanárnőé, Angéláé (Sárosdi Lilla), aki váratlanul kiborul a virágboltban; színjátszó férjéé, Ajtonyé (Szabó Domokos), akit egy erőszakos rendező (Schilling Árpád) nyilvánosan megaláz; ugyanez a rendező később ifjú, csinos hölgyrajongóját (Wrochna Fanni) abuzálja lidérces szakértelemmel. A főcím előtti bevezetőben Kinga (Török-Illyés Orsolya) veszekszik a szexuális zaklatás áldozatával; közben kamasz lánya, Dina (Hajdu Lujza) elszökik otthonról, hogy a már ismert presszóban kössön ki, ahol egy égnek álló hajú punk, bizonyos Márk (Krokovay Ábel) várja. Utóbbi apja a helyi lelkész (Hajdu Szabolcs), aki a fiút zord szigorral neveli-idomítja, s aki emiatt végigcivakodja az estét a feleségével (Földeáki Nóra). Hangosan veszekszik a virágboltban megismert tanárnő is a férjével; kislányuk, Johanna (Pálfi Magdó) hallgatja egy ideig a konyhából, majd elege lesz, és meglép az éjszakában. Fontos szereplő még Henrik, a sötét szemüveges, titokzatos magántaxis (Buchmann Wilhelm), ő fuvarozza a tanárnő váratlanul felbukkant gimnáziumi tanítványát-szeretőjét egy édes, bánatos kurvához, majd ő talál rá a sötét éjszakai utcákon elveszetten bolyongó kis Johannára, s viszi haza.

Hajdu filmjének főszereplői se nem jók és se nem rosszak, ez a kategória itt egyszerűen értelmezhetetlen. Itt mindenki szánandó, mert szenved. A rideg környezettől, a kihalt terektől, a rádióból-tévéből áradó gyűlölettől, a szeretethiánytól, a félrecsúszott kommunikációtól, a másiktól, önmagától. Már Hajdu korábbi nagy filmje, az Ernelláék Farkaséknál is erről szólt, s ugyanezt sugározza, legalább olyan erőteljesen, ez az újabb is, amely szintén a margón, kis költségvetéssel, állami finanszírozás nélkül készült, úttörőként vállalva az online premiert...


ITT OLVASHATÓ


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.