2020. június 10., szerda

„ŐSSZEL KEZDTÜK, TAVASSZAL LEVÁGTUK, MEGSIRATTUK, FELFALTUK” - SPIRÓ GYÖRGY MEMOÁRJA A „MALACCAL TELJES ÉVEIKRŐL”

NÉPSZAVA
Szerző: BALOGH ERNŐ
2020.06.10.


A hatvanas évek szellemi nyitása és bürokráciája éppúgy része Spiró György esszékötetének, ahogy a kelet-európai rendszerváltások, vagy az ember technikai fejlődése és erkölcsi szintje közötti ellentét.

„Szabadon szolgál a szellem” – Keresztury Dezső adta egykori igazgatóként ezt a jelmondatot a legendás, Sőtér István Fellegjárás vagy Szász Imre Ménesi út című regényében is kulcsszerepet játszó Eötvös Collegiumnak. E híres szellem működésének állít emléket Spiró György kötetének címadó esszéje. A szerző ugyanis a hatvanas évek második felében az intézmény lakója volt. Visszaemlékezése szellemesen idézi fel a beilleszkedés szinte elkerülhetetlen bonyodalmait, majd pedig azt a nevelődési-fejlődési folyamatot, melynek a kollégium volt a katalizátora.

Az ilyen memoár szükségszerű dramaturgiai gondja, hogy a lényeg – a tanulás, az olvasás-művelődés, azaz egy tanintézet fő küldetésének szorgos teljesítése – nem vagy csak alig teremt jól mesélhető, poentírozható sztorikra lehetőséget. Az azonban így is kiderül, hogy a hatvanas évek közepe táján kezdődő szellemi-kulturális nyitás, mely korábban elhallgattatott vagy perifériára szorított írók-költők sorát emelte vissza a magyar irodalmi élet középpontjába, s amely fontos – és divatos – nyugat-európai és amerikai szerzők sora előtt nyitotta meg a Nagyvilág, valamint a korabeli magyar könyvkiadás fórumát, a kollégisták számára is revelatív volt: „Kafkától és Camus-től Szolzsenyicinig sokféle stílus és világnézet elől hárult el az akadály, bolondok lettünk volna, ha nem habzsoljuk a végre elérhetővé vált műveket. Mi még normálisak voltunk.”...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése