TAJTÉKOS NAPOK

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: KENESEI ISTVÁN
2021.02.12.

Amikor a spanyol hódítók megérkeztek az amerikai kontinensre, és találkoztak az őslakosokkal, pápai felhatalmazással és királyuk jóváhagyásával egy erre felhatalmazott közjegyző jelenlétében minden alkalommal felolvastak nekik egy Reque­rimiento (kb. „követelmény”) elnevezésű nyilatkozatot, amely arról tájékoztatta az illető őshonos törzset, hogy hódítóiknak joguk van katolikus hitre téríteni, illetve a birodalom alattvalóinak, gyakorlatilag jobbágyainak tekinteni őket. Nem volt gond, hogy egy szót se értettek a szövegből, hiszen a közjegyző tanúsította: a nyilatkozat elhangzott az érintettek jelenlétében. Ha az őslakosok belenyugodtak a dologba, akkor minden ment a maga útján, ha viszont nem, akkor akár háborút is viselhettek ellenük, és rabszolgaként bánhattak velük. A jogalap megvolt hozzá.

Jobbágy vagy rabszolga?

Legutóbbi cikkem megjelenése óta1 gyors ütemben követték egymást az események. Az alapítványi „modellváltásban” most kinézett négy tudományegyetem, a Semmelweis (SE), a debreceni (DE), a pécsi (PTE) és a szegedi (SZTE) közül a DE már korábban, gyakorlatilag szinte azonnal, január 21-én, az SE pedig, ahogy az várható volt, január 28-án, ellenszavazatok nélkül elfogadta az ITM ajánlatát. Mindkettejüket megelőzte, mondhatjuk, a „surranópályán”, hiszen rájuk alig figyelt valaki, a Dunaújvárosi Egyetem, amely már január 18-án sietett meghozni egyhangú határozatát.2 De január 29-én még hátra volt a PTE és az SZTE szenátusainak majdnem egy időben kezdődött sorsdöntő ülése.

Az egyetemek alapítványba tuszkolásának törvényi háttere nem véletlenül idézi fel a spanyol konkvisztádorok eljárását. A szenátusok ugyanis olyasmikre bólintottak rá, amiknek még a hozzávetőleges tartalmát sem ismerik, nem is ismerhetik. Nemcsak arról van szó, hogy az állami fenntartójuk változatlanságának ígéretével korábban többször is megnyugtatott intézményeknek egyetlen hónapjuk volt a jövőjüket alapjaiban érintő dilemma megvitatására, hanem arról is, hogy kérdéseikre nem kaptak kielégítő választ, pedig a két utóbbi egyetem képviselői még személyesen is tárgyalhattak az ITM vezetőivel. (Akkor még nem tudhatták, mit keres az ITM tárgyalói között Stumpf István exalkotmánybíró.)

Mert mit kívánt (volna) a két renitens egyetem? Mindenekelőtt integritásuk megmaradását, eddigi autonómiájuk, vagyis a szenátusuk teljes körű döntési jogosultságának fenntartását, beleértve a rektorválasztás, valamint a szervezeti és működési rend, a költségvetés stb. kialakításának a jogát, továbbá biztosítékot, hogy beleszólásuk lehet az őket tulajdonló alapítványok testületeinek kinevezésébe – ahogy az az EU tagországaiban működő alapítványi egyetemek esetében garantálva van. Mivel ezeket a pontokat a személyes tárgyalásokon a minisztérium részéről elutasították, szenátusi határozatokba foglalták őket.

De még mielőtt a szenátusok üléséről szólnánk, lássuk, milyen megmozdulásokat váltottak ki az érdekeltek körében a kormány törekvései. Mind a két városban összefogtak a hallgatók önkéntes csoportosulásai, hogy legyenek vitafórumok, amelyeken a minimálisan rendelkezésre álló információk alapján vitákat szervezve meghallgatják az abban részt vevő csúcsintézmények magasan kvalifikált vagy akár kétkezi dolgozóit, megtárgyalhatják az átalakulás előnyeit és hátrányait. Már csak mellékesen jegyzem meg, hogy egy ilyen mértékű és jelentőségű átalakulásra egyetlen hónapot adni, ráadásul anélkül, hogy a folyamatot kezdeményező ITM vezetői ellátogatnának az érintett intézményekbe oktatói-hallgatói fórumokra, akkora sértés, hogy alig találok rá szavakat...

ITT OLVASHATÓ 

ÉLET ÉS IRODALOM 2021/5. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2021/5. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)