AZ ELTŰNT JÖVŐ NYOMÁBAN

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2022.10.07.

...Orbán nem afféle megélhetési politikus, mint annyian, akiket az út mentén hagyott. Ő túlélhetési vagy inkább túluralkodhatási politikus. Vagyis a politikai énje nem sajátja. Harcos liberálisként gyorsan belátta, hogy erre rendszert nem lehet alapozni. Hát konzervatív lett. E minőségében szembesült a demokrácia szabályaival. Így hát a populista csusszant elő belőle. A szent jobb, a nemzeti együttműködés, aminek az ellenzék az útjában állt. Mit tehetett? Margóra szorította őket. Mind a két margóra. Az erőtér kanyarog, arra megy, amerre a sors Orbánnak tért nyitott. A jövő letéteményese immár a keresztény, nemzeti középosztály, adókedvezménnyel, steril lombikban szaporítva. Meg mind, az érdekből tántoríthatatlanok. És az, aki ugyan nem tudja, de beáll, hogy tanítsa. Meg aki fél, vedlik és új bundát nevel.

Eddig meg is lenne a dolog. No de az ország kicsi, és az eklézsia szegény – ami persze önmagában is égbekiáltó igazságtalanság. És mit tesz Isten, idehallik egy másik jövőajánlat, amit nem lehet elnémítani. Afféle kipusztíthatatlan alternatíva. A Nyugaté. Az ország pedig a nyugati rendszerben van. Beágyazódva, horribile dictu gyökerestül. Igaz ugyan, hogy saját, ma is ható, szabad akaratából. Ámde ez nem egyéb, csak zsibbadt vágy. Mi több, a Nyugat felrúgta saját magát, és rátámadott a magyar uradalmi berendezkedésre. Azaz semmibe veszi a magyar nép akaratát. Így Brüsszel mára akadály, kerékkötő lett. Minden nyavalyánk forrása. Mivé lenne a dicső magyar, hová is jutnánk, ha a Nyugat, ez a Nyugat lenne a mi jövőnk? Meddig tévelyeghetünk még így, a ványadt Európai Unió omladozó peremén?

E sorok írója fél: ha sokáig folytatódik a NER nagy menetelése, Magyarország áteshet a politikai naptárvonalon. Már most is afféle vezetéklóként loholunk, Ázsia hívogató, rubelillatú szelében. És éles patával rugdosunk hátrafelé.

A tisztelt olvasó talán egyetért velem: a helyzet legalábbis körmönfont. Nézzünk vele szembe. Nyíltan. Országunk túl- és teljhatalmú urának személyes érdekévé lényegült, hogy az őt lassan magából kipurgáló Nyugat ne legyen, ne maradjon hegemón mifelénk. Számunkra így lesz mindennél fontosabb ügy az ország EU-tagsága. Az egyetlen, a legutolsó kapaszkodó, amely még megóvhat bennünket a jövő múlttá fordulásától. Meg Orbánt is a legrosszabb önmagától. Ha törik, ha szakad, EU-tagságunkat át kell mentenünk a túlsó partra, bármeddig tart is ez a mostani korszak...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2022/40. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2022/40. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)