2025. január 19., vasárnap

MÁTÉSZALKA MAJDNEM SELEA LETT – ÚJ KÖNYV MAGYARORSZÁG ELFELEDETT ROMÁN MEGSZÁLLÁSÁRÓL

VÁLASZ ONLINE
Szerző: ABLONCZY BÁLINT
2025.01.16.


Soha olyan közel nem volt a herderi jóslat beteljesülése, mint 1919 késő nyarán és őszén. Noha magyar nemzet még létezett, Magyarország már alig élt: a trianoni terület háromnegyede is román megszállás alatt állt. A kollektív tudatalattiba süllyedt időszak első átfogó monográfiáját tette le az asztalra most Perczel Olivér történész Egy megszállás anatómiája – Román világ Magyarországon 1918-1920 című, nemrég megjelent könyvével. Páratlanul gazdag forrásanyagra támaszkodva írta meg az ország módszeres kifosztását és a tömeggyilkosságokat – az olvasó pedig szinte megszédül a töméntelen emberi szenvedéstől. Recenzió.


Háromnapos gyászt rendeltek el Budapesten, miután 1920. január 15-én Párizsban a magyar delegáció kézhez kapta az első világháborút lezáró béke feltételeit. Noha már régóta szivárogtak az információk a később a versailles-i Nagy Trianon-palotában aláírt szerződésről, a végleges határok megismerése sokkolta a meggyötört országot. A fővárosban bezártak a színházak, a mozik, a mulatók, a házakra fekete zászlókat tűztek ki. Országszerte tiltakozó gyűléseket tartottak, amelyeknek persze hatástalanok maradtak. Voltak azonban olyan területek a majdani trianoni határokon belül, ahol megkönnyebbülés fogadta a bejelentést – és nem azért, mert az adott vidéken megátalkodott nemzetárulók éltek. Hegedős Károly a Békés megyei Orosházán így emlékezett vissza ezekre az időkre: „Híre jött, hogy nemsokára vége lesz a román megszállásnak, mert az entente nem adja oda Magyarországból Romániának Erdéllyel együtt a Tiszántúlt is, csak Váradot, Aradot. Mi – Békés megye – Magyarországhoz fogunk tartozni és a románoknak záros határidőn belül ki kell vonulni innen. Persze lázban égtünk mindnyájan! Istenem, magyar katonák jönnek újra…” A megye 1920 tavaszán valóban felszabadult, Békéscsabáról például március legvégén vonultak ki a román csapatok, majd’ egyéves megszállás után.

A derék békési polgár visszaemlékezése Perczel Olivér történész-levéltáros, Budapest Főváros Levéltára és az Erőszakkutató Intézet munkatársa Egy megszállás anatómiája – Román világ Magyarországon 1918-1920 című, a Jaffa Kiadó gondozásában megjelent könyvében olvasható. Ez az első átfogó szaktörténészi monográfia a magyar történelem egyik olyan időszakáról, ami a nemzeti emlékezetből szinte kitörlődött.

1919 késő nyarán és őszén beteljesülni látszott a herderi jóslat: ugyan magyar nemzet létezett, de Magyarország lényegében megszűnt. A Nyugat- és Dél-Dunántúl egy részét kivéve a teljes ország idegen megszállás alatt állt. (Nem is beszélve a már 1918 őszén, telén elfoglalt, s később a békeszerződéssel hivatalosan is elcsatolt erdélyi, felvidéki, délvidéki területekről.) Szigetvártól Baján át Röszkéig Dél-Magyarország jelentős részén szerb csapatok állomásoztak, így ekkoriban Pécs és a komlói szénmedence sem tartozott ténylegesen Magyarországhoz. Szegedre franciák fészkelték be magukat, köztük a helyiek által az afrikai legénység miatt alaposan megbámult gyarmati csapatok. Az országot jelentős részben román katonák tartották megszállás alatt. 1919 tavaszán már övék volt a Tiszántúl. Miután pedig összeomlott a Tanácsköztársaság hadseregének tiszai offenzívája, s augusztus elején a proletárdiktatúra megbukott, a „rend és a nyugalom” fenntartásának jelszavával nemcsak a Duna-Tisza-közét, hanem Budapestet, majd a Nyugat-Dunántúl jelentős részét is elfoglalták. Rövid időre még Veszprémet és Győrt is.

Tökéletes jelképe a megaláztatásnak, hogy a nemrég még európai nagyhatalomnak számító Osztrák–Magyar Monarchia politikai életének egyik központjára, a budapesti Országházra román zászló került…

Perczel Olivér hosszú évek munkájával, szinte az összes magyarországi és több romániai levéltárban kutatva állította össze a román megszállás elfeledett történetének kirakósát. Nem feledkezik meg arról sem, hogy bemutassa a másik oldalt, a román historiográfia ugyanis hagyományosan bolsevikellenes kereszteshadjáratként tárgyalja az eseményeket. A tömeges rablást, erőszakot, gyilkosságot bagatellizálja, a háború sajnálatos velejárójaként állítja be. Esetleg revánsként beszél róla, amiért a központi hatalmak – az Osztrák–Magyar Monarchia és Németország – megszállták a Kárpátokon túli Romániát 1916 és 1918 között. (Szerencsére egyes újabb szakmunkák már tárgyilagosabban mutatják be az eseményeket.)...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.