2025. január 27., hétfő

WEIMAR-VESZÉLY

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: GYENGE DÁNIEL
2025.01.24.


„Hiába jelölnek ki helytartót, hiába küldenek ránk bábkormányt, nem fogunk engedni” – jelentette ki Orbán Viktor újabb velős agitációjában a Fidesz egyik legutóbbi elnökségi ülésén. Nyilvánvalóan itt Orbán Viktor nem Oroszországra gondolt, ami éppen hasonló politikát űz a szomszédjaival szemben, s mindent megtesz azért dezinformációs műveletekkel, oligarchák pénzelésével, szeparatista mozgalmak támogatásával, hogy a képzelt érdekszférájába tartozó országok politikai rendszerét destabilizálja. Főleg azokét az országokét, ahol az elmúlt húsz évben demokratikus forradalmak zajlottak le, a nép széles köre által támogatott nyugatbarát s egyúttal liberális nacionalista vezetők vették át az irányítást. Orbán Viktor viszont korántsem a más államok szuverenitását tettlegesen is megsértő oroszoktól, sokkal inkább a nyugati világtól félti a nemzet szuverenitását, a nyugati világ diplomatáiban és a nyugati világ értékrendjéhez közelebb álló magyar politikusokban látja a mumust, csupán azért, mert kritikával illetik a NER illiberális hatalomépítését. Ez egyébként érthető is az autokratikus hatalmi rendszerek természetéből fakadóan. Orbán Viktor azt gondolhatja mint a hatalom monopóliumát egy kézben tartó vezető, aki az állami bürokráciát a párt érdekeinek szolgálatába állította, hogy az államot és az országot joggal mondhatja a sajátjának, amit önkényesen a saját képére formálhat. S mivel Magyarországon a nemzeti jobboldal a nemzetállamiság gondolatát eredeti liberális eszményétől megfosztva megtöltötte etnicizmussal, vallási nacionalizmussal, illiberalizmussal, így Orbán a nemzetállami eszme kizárólagos képviselőjeként a nemzetet is magával azonosíthatja.
*
Nyilvánvalóan őszerinte Magyarország csak akkor maradhat független nemzetállam, hogyha ő és a brancsa kormányozhatja a saját autoriter és etatista módszerei szerint, ha demokrácia lesz, parlamentarizmus, hatalommegosztás, joguralom és polgári autonómia, amit forradalmár és szabadságharcos vagy reformer elődeink is akartak, akkor besorolunk a „hanyatló nyugat” értékközösségébe. A „bábkormányozás”, a „helytartózás” és a „brüsszelezés” azonban nem puszta kuruckodás, hiszen Brüsszel korántsem egy hegemón birodalom központja, hanem az Európai Unióé, ahova a nemzetek önkéntesen csatlakoztak, a közös döntések meghozatalában a képviselők mellett a kormányfők is részt vehetnek, a szuverenitás egy részéről való lemondás pedig önmagában az emberi jogok betartatásáról, az olyan alapszabadságok, mint a munkaerő-áramlás–tőkeáramlás–kereskedelem szabadságának nemzetközi szavatolásáról szól. Orbán Viktor meghozott egy döntést, s már 2014-ben világos értékválasztásáról tett tanúbizonyságot. A nyugatos, az egyéni önrendelkezésen és a méltányosság elvén alapuló, az emberi jogokat és a pluralizmust tiszteletben tartó polgári demokrácia eszményét lecserélte a keleti, az egyént és a közösségeket bedaráló, elnyomásban és kiszolgáltatottságban tartó, központosított autokrácia modelljére...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.