Szerző: HORVÁTH PATRÍCIA
2025.03.12.
Milyen volt a közhangulat a harmincas évek Európájában?
Óriási volt a győztesek és a vesztesek országaiban a béke vágya, hiszen akkor még köztük éltek az első világháború egy életre megnyomorodott és tönkretett rokkantjai, akikről el szoktunk feledkezni. És persze mindazok a sok tízmilliók, akiknek meghalt a fiuk, testvérük, férjük. Az első világháború össz halottjainak a száma „csak” mintegy kilencmillió katona és ötmillió civil volt. A háborúba induló a katonák lelkesedése nem ismert határokat. Győzni fogunk, visszavágunk, visszavesszük, megfordítjuk! – voltak a jelszavak. Ezzel szemben a második világháború kitörésekor, Hitler nagyon meg volt döbbenve szeptember elsején, hogy rosszkedvű emberek siettek az utcán Berlin szerte. Senki sem tombolt a boldogságtól, hogy újra háborúba mehetnek. Az emberek nagyon féltek a bombázástól. Kevesen tudják, hogy a Tokióra ledobott gyújtóbombák, vagy a drezdai, hamburgi szőnyegbombázások sokkal több áldozatot követeltek, mint Hirosima és Nagasaki atombombái. Csak Tokióban kétszázezren haltak meg, több százezerre tehető a drezdai és hamburgi áldozatok száma is. A béke vágya azért is volt ennyire erős, mert az emberek látták, hogy az európai győztes nagyhatalmak vezetői mennyire rossz békéket csináltak az első világháború végén, amikor a különböző országok területeit levágták az anyaországokról, és elcsatolták őket. A németeket megalázták azzal, hogy a versailles-i békeszerződésben kimondták: egyes egyedül Németország a felelős az első világháború kirobbantásáért. Senki más. Hitler nem az antiszemita propagandával lett népszerű, hanem azzal, hogy kimondta: a versailles-i békeszerződés egy igazságtalan béke volt. Nem élt olyan német Németországban, aki ne értett volna ezzel egyet, a baloldaliak éppúgy, mint a jobboldaliak.
Tehát érezték, hogy újabb háború készülődik?
Az átlagember érezte és tudta, hogy ebben a szörnyű, nagyon borzalmas világban az európai rendet nem lehet fenntartani. Egyre növekedett a félelem, és sokan azt remélték, hogy megoldás lehet a helyzetre, ha az agresszíven terjeszkedő Németországot kelet felé terelik. Megnéztem, hogy az Arcanumban a háború szó milyen gyakran fordult elő a cikkekben. Az 1920-as években nem jelentős, de 1935-től kezdve óriási mértékben megnőtt a háborúról szóló írások száma. Hiszen Japán már hódított, a Szovjetunió és Japán már 1937-től kezdve háborúban álltak a Távol-Keleten. Az emberek nagyon féltek. Az angol és a francia politikai vezetők pedig gyáván és ostobán azt hitték, hogy befolyásolni, megbékíteni tudják a nácikat azzal, ha engedményeket tesznek nekik. 1935-ben a békeszerződésnek megfelelően a Saar-vidéken népszavazást tartottak. A helyi lakosok 94 százaléka a Németországhoz való csatlakozásra szavazott. Majd mikor 1936-ban Hitler úgymond remilitarizálta a Rajna vidéket, az angol és francia közvélemény felháborodott, de a vezetők nem tettek semmit. Mert a német csapatok bevonultak ugyan, de a katonáknál nem volt lőszer. Ha néhány francia rendőr megállt volna előttük és a pisztolyával elkezd lövöldözni, a fegyvertelen katonák biztosan visszafordulnak. De nem kaptak tűzparancsot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.