L.RITÓK NÓRA: NEM A HÁZI FELADAT A FONTOS OTT, AHOL A TÚLÉLÉSÉRT KÜZDENEK

KLUBRÁDIÓ / REGGELI GYORS
Műsorvezetők: HERSKOVITS ESZTER, SELMECI JÁNOS
2026.02.19.

"Magyarországon a szegénység nem egyetlen állapot, hanem egy bonyolult problémahalmaz, sok szinttel és láthatatlan rétegekkel" – mondta a Reggeli gyorsban L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány alapítója és szakmai vezetője annak kapcsán, hogy az Európai Bizottság új kísérleti módszertant dolgozott ki az abszolút, vagyis az egyéni és háztartási szükségleteken alapuló szegénység mérésére. A kutatás eredménye alapjaiban módosíthatja a szegénységről alkotott képünket, és Magyarország vonatkozásában is számos újdonságot tartalmaz.

"Nagyon nehéz egzakt módon mérni a szegénységet, mert rengeteg olyan tényező van, ami egyszerűen nem látszik a statisztikákban. Mi a mélyszegénységet úgy határozzuk meg a magunk rendszere szerint, hogy azokat a családokat tekintjük mélyszegénynek, akik a hónap végéig az alapszükségleteiket nem tudják egyenletes színvonalon biztosítani a családba, a gyerekeknek sem és maguknak sem. Másról nem nagyon beszélhetünk, mert ugye a víz jellemzően ezekben a házakban nincs bevezetve. Sok szintje van még ezen kívül, hogy tudnak ruházkodni, de az Unióban azt is mérik, hogy be tudják fizetni a csekkjeit, el tudja menni nyaralni. Ezeket mi nem tudjuk értelmezni. Nyilván az eladósodás oka is az, hogy a csekkjeiket nem tudják befizetni" - magyarázta az Igazgyöngy Alapítvány elnöke.

Külön kiemelte az eladósodás szerepét, amely szerinte torzítja a jövedelmi adatokat. "Ha valaki legálisan elhelyezkedik, de a fizetésének 33–50 százalékát automatikusan levonják tartozások miatt, akkor a statisztika szerint van jövedelme – a valóságban viszont a családhoz befolyó összeg nem elég a megélhetéshez."

L. Ritók Nóra szerint a legnagyobb törést a Covid-járvány idején tapasztalták. "Akkor rettenetes volt a helyzet. Nagyon sok olyan család csúszott le, akik korábban dolgoztak, volt egzisztenciájuk, de a munkahelyek elvesztése miatt pillanatok alatt a szegénységbe kerültek." Hozzátette: ha ezek az emberek nem kapnak időben segítséget, gyorsan átveszik a mélyszegénységre jellemző túlélési stratégiákat, ahonnan már sokkal nehezebb a visszaút.

Felidézte, ezt megelőzően az első olyan válság, ami nekik jelentős munkát adott, a frankhitelek bedőlése volt. "Akkor egészen meglepő volt, hogy kívülről ránézve, biztos egzisztenciával rendelkező családok veszítették el a lakathatásukat és csúsztak le olyan szintre, amit róluk soha nem tudtunk elképzelni. Aki lecsúszott szegény azért szeretné azt mutatni, minden rendben van, mert szeretnék saját maguk megoldani a dolgaikat, nem kérnek segítséget és ettől sokkal traumatizáltabbak, mint azok, akik generációk óta ilyen helyzetben élnek".

A szakember szerint a mélyszegénységben élő, generációk óta hátrányos helyzetű családokból származó gyerekek kitörési esélye minimális. "Csak akkor van valódi esély, ha egy gyerek olyan támogató környezetbe kerül, ami képes ellensúlyozni azt a mintát, amit otthon lát." Úgy fogalmazott: "Az iskola hosszú távú ígérete – hogy a tanulás majd egyszer jobb életet hoz – teljesen idegen attól a világtól, ahol a túlélés egyik napról a másikra történik."

L. Ritók Nóra szerint a probléma rendszerszintű. "Nem egy gyerekkel akarunk százat lépni, hanem százzal egyet. Tömegeknek kellene esélyt adni arra, hogy más életstratégiát építsenek."

Beszélt a lakhatási szegénység drámai állapotairól is. "A XXI. században emberek élnek úgy, hogy nincs folyamatos áramuk, nincs bevezetve a víz, és a házaik szerkezete nem teszi lehetővé még egy fürdőszoba kialakítását sem." Mint mondta, sok gyerek olyan közegben nő fel, ahol "fel sem merül a házi feladat vagy a tanulás kérdése, mert a mindennapi túlélés minden mást felülír".

A szakember szerint önmagában az oktatás nem képes kezelni ezt a helyzetet. "Sokan hiszik, hogy egy jó iskolarendszer önmagában megoldás. De a gyerek hazamegy, és nem az iskolai üzenetek maradnak benne, hanem az a minta, ami zsigerileg épült be kiskorától."

ITT HALLGATHATÓ MEG, ITT OLVASHATÓ