Műsorvezető: STUMPF ANDRÁS
2026.02.19.
Amint reális esély mutatkozott a 2026-os kormányváltásra, a magyar értelmiség színe-java aktivizálta magát. Az elmúlt hetekben, hosszú hónapok munkája után két kötet is napvilágot látott, amelyek az ország sorskérdéseire igyekeznek hiteles választ adni. A Heti Válasz vendége a Felforgatókönyv szerkesztője, Lányi András író, filozófus, valamint a Merre tovább? című vaskos kötetet társszerkesztő Szathmáry Eörs evolúcióbiológus. Miért ne nézzük le a magyar népet? Az akkuiparorsítás a magyar narancs újratöltve, netán a Fidesz Bős-Nagymarosa? Vagy egyenesen hazaárulás? Utoléri-e az igazságtevő sors a hübriszt hübriszre halmozó kormánypártot? Műsorvezető: Stumpf András.
Részletek a műsorból:
Jól sejtettük: amikor hozzáfogtak, hogy áttekintsék és kötetbe szerkesszék az ország állapotát, valamint a lehetséges kivezető utakat, sem Szathmáry Eörs, sem Lányi András nem gondolta még, hogy a Tisza Párt valódi, 240 oldalas, részletes programmal áll elő. Ám ez mégis megtörtént. Felesleges volt tehát az erőfeszítés, amelyet az Osirisnál megjelent Merre tovább? Magyarország helyzete és kilátásai, valamint a Magyar Hang-kiadványként napvilágot látott Felforgatókönyv alkotógárdája tett? Aligha meglepő, hogy sem Szathmáry, sem pedig Lányi nem érzi így. A pártprogram ugyanis szükségképpen szavazatokat kell, hogy hozzon, az értelmiségi műhelyeknek viszont nincs ilyen céljuk, ezért tudásuk legjavát adhatják kompromisszumok nélkül.
S hogy miért van erre szükség? Lányi szerint azért, hogy ne a ’89-es rendszerváltozáshoz hasonlóan, a társadalom feje fölött menjen végbe a változás, hogy ezúttal tisztában legyünk azzal, mit is szeretnénk. De nem inkább arról van szó, hogy a magukfajta értelmiségi csoportok lebegnek a társadalom felett, míg a társadalom most igenis aktivizálta magát: csak éppen nem konferenciatermekbe, hanem Tisza szigetekbe szerveződik?
Lányi András: Ez nem a Tisza szigetekkel kezdődött. Tessék megnézni, hogy oktatási ügyekben, környezetvédelmi ügyekben, akkumulátorügyben évek óta mondjuk a magunkét. A Kádár-rendszer az utolsó éveiben is nagyobb támogatottsággal rendelkezett, mint az Orbán-rendszer ma. Sikerült annyira kiakasztani a magyar társadalom egy részét, hogy először megszerveződtek helyi ügyekben, aztán ebből az elégedetlenségből lettek a Tisza szigetek. Ezt az elégedetlenséget kapta el a legjobb pillanatban Magyar Péter – de az elégedetlenség ott volt már.
Szathmáry Eörs: Tény, hogy mi voltunk a legvidámabb barakk, ami magában hordozta, hogy az elégedetlenség nem volt olyan hatalmas – ha vidám vagy, nem elégedetlenkedsz. Ennek pedig nagyon hosszú az árnyéka. Benne van a kötetünkben is egy felmérés 2009-ből. Akkor azt mondta a magyar válaszadók 72 százaléka, hogy jobban élt a Kádár-rendszerben. Ez persze nem volt igaz, de a megélésük mégiscsak ez volt. A politika pedig ezt hasznája ki.
Lányi: Meg is kaptuk, amit a magyar nép istenigazából mindig is szeretett volna: egy keresztény-nemzeti Kádár Jánost. Ez a titka Orbán Viktor 16 éves uralkodásának.
Akkor jön még tizenhat év?
Szathmáry: Bonyolult a helyzet. Felmérésből tudható az is, hogy a magyar választók nagy része a liberális értékekre nem vevő. Erre Orbán Viktor nagyon jól ráérzett annak idején. Az SZDSZ akár kormányon volt, akár ellenzékben, minden választáson egyre kevesebb és kevesebb szavazatot kapott. S ahogy a Kádár-rendszernek is volt olyan szakasza, amelyben az emberek azt érezhették, hogy egy kicsit mindig jobban élnek, az Orbán-rendszernek is volt ilyen. Nem is rövid. 2019-ig tartott. Na, ennek viszont vége van. Ami teljesen új helyzetet jelent.
Lányi: Nagy bajban lehet a liberalizmus, ha nekem kell megvédenem, de hadd szóljak ehhez még hozzá. A magyar társadalom valóban hozzászokott a szabadság hiányához, egyébhez sem szokott hozzá. Ettől még vágyik a szabadságra. Ha a liberalizmust kényszeresen nem kapcsolják össze a kapitalizmus legdurvább formáival és nem a posztkommunista elit valósítja meg, nem járatódott volna le. Nem kell a liberális filozófiát vallani ahhoz, hogy valaki a liberális demokráciát tartsa megfelelő formának, azt ugyanis, hogy a jó életnek többféle útja is lehetséges. Ha így tekintünk erre, lehet, hogy Magyarországon többségben vannak a liberálisok.
Szathmáry: Valóban, amikor a vadkapitalizmussal, az értelmiségi gőggel, vagy a woke-kal van összekötve – amitől Isten mentsen meg mindenkit – akkor nem csoda, ha népszerűtlen, mégis: akkor egészséges egy társadalom, ha van liberális minimum, egy nemzeti minimum és egy szociális minimum, amelyeket senki sem akar tönkretenni.
Lányi: Éljen! Épp az a 20. század tragédiája, hogy ezeket az irányzatokat egymás ellen próbáltuk kijátszani, holott ezek összekapcsolva érvényesek: szabadság, egyenlőség, testvériség. Vagy halál. A Felforgatókönyv ennek szellemében készült, feltételezi e három irány összeegyeztethetőségét.
Egyáltalán működőképes a tömegdemokrácia, amelyben ezermilliárdos kampányokkal lehet sikert elérni úgy is, hogy azok az utolsú hangig hazugságot terjesztenek?
Lányi: Ne becsüljük le a saját népünket! Félrevezető, hogy az utcát most primitív, gyermeteg óriásplakátok fedik, amelyek szimpla gyűlölködésre és hazugságra építenek. A kampány most már a felületes benyomások alapján döntőkért folyik. Nekik lehet, hogy bejönnek ezek a baromságok. De nem, nem ez a magyar társadalom. A komoly, meggyőződéses Fidesz-szavazók sem ezért, hanem ennek ellenére fognak a Fideszre szavazni.
Szathmáry: Ezért utálom a közösségi médiát. Mert erre a teljes népességhez képest nagyon kicsi rétegre van óriási befolyással… Bezárják az embereket visszhangkamrákba, kizárólag a hülyeséget hallják vissza, aztán azt hiszik, ez az igazság.
Sikerült hatástalanítani a gödi botrányt a meg sem jelentetett szexvideóval?
Lányi: Két évvel ezelőtt írtam a Fidesz Bős-Nagymarosa című cikkemet. Az akkumulátorbiznisz szerintem betöltheti azt a szerepet, amelyet 1988-ban a Duna-mozgalom töltött be. Úgy mérgezik a környezetet, hogy még gazdasági haszna sincs, ott fog rozsdásodni ez az egész, ahol a vas és acél országa rozsdásodott. Ha valamivel sikerült gyarmati helyzetbe taszítani az országot, hát ezzel sikerült. A legutóbbi két évben nagyjából 800 milliárd forintot költöttek el az akkuipar támogatására. Akkor, amikor már bőven tudtak a magzatkárosító szerekről, a balesetekről, a határérték-túllépésekről. Mi ez, ha nem hazaárulás? Már bocsánatot kérek.
Szathmáry: Ez a magyar narancs. Nagyon furcsa, mert olyan, mintha kifejezetten komparatív hátrányokra alapoztak volna egy iparstratégiát. Sok energia, sok víz és sok terület kell hozzá, lehetőleg távol a lakott területektől, meg sok munkás. Nálunk egyik sem adott. Ráadásul feltenni mindent erre az egy lapra… 2023-ban a Magyar Tudományos Akadémia fenntartható fejlődés bizottsága külön állásfoglalást tett közzé erről és a tennivalókról. Például arról, hogy az ellenőrzéseket talán ne előre bejelentve végezzük, hanem rajtaütésszerűen. A büntetés ne néhány milliós legyen, hanem milliárdos. Ideiglenesen be is lehet zárni a gyárat. Az visszatartó erő. Nem ezt tették.
Ez akkor a Fidesz Bős-Nagymarosa?
Szathmáry: Van Agatha Christie-nek egy könyve, a Nemezis. Az jut eszembe erről. A történelem főutcáján gondtalanul menetelő, hübriszt hübriszre halmozó kormány most befordult egy mellékutcába, és hirtelen szembe találta magát a büntető, igazságtevő sorssal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.