Szerző: Asztalos György
2016.09.17.
Azt hiszem, sokak igénye, hogy valahogy megmérhessük, ki mennyire jó pedagógus. Milyen jó lenne, ha lennének olyan kompetenciák, indikátorok, amelyek megléte valahogyan korrelálna a pedagógusok minőségével. Sajnos az eddigi külföldi és magyar vizsgálatok ‒ a kezdő tanárok tapasztalatlanságán kívül ‒ nem találtak ilyen mutatókat. (Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni az MTA-KTI tanulmányát, mely A tanárok hatása a tanulói kompetenciák fejlődésére címmel jelent meg.)
Amikor kompetenciák megléte, illetve a portfólióban való dokumentálásuk alapján akarjuk tanárainkat minősíteni, akkor úgy járunk el, mintha egy zongoraművészt annak alapján minősítenénk, hogy tud-e kottát olvasni, vagy milyen ujjgyakorlatokat ismer, és olvassa-e a zenekritikusokat. Aki pedagógus diplomát kapott, ráadásul több év gyakorlata van, meg tud írni egy portfóliót gyakorlatilag maximális pontszámmal, és meg tud tartani két olyan órát, ami szintén meg fogja ütni a szintet.
A jó pedagógus minőségét valamilyen olyan háttérváltozók jelezhetnék, amelyeket nem találtak meg, de legalábbis nem szerepelnek a pedagógusminősítési rendszerben. Valami olyan látens váltózókról lenne szó, melyek jeleznék a mérésben szereplő kompetenciák meglétét, magas szinten gyakorlását ‒ vagyis a szükséges feltételek teljesülését ‒, hiányuk viszont az elégséges feltételek hiányát is jelentené. Egyszerűbben fogalmazva: a jó pedagógusok megtanulnak sok használható pedagógiai módszert, de nem a módszerek alkalmazásától lesznek jó tanárok. Ezért szomorú, hogy a kollégáim közül is sokan ‒ főleg a minősítettek ‒ azt gondolják, hogy az ő eredményeiknek köze van a „minőségükhöz”. (Ismert pszichológiai kísérlet, hogy amikor az embereknek értelmetlen munkát kellett végezniük, és ezért csekély jutalom járt, elkezdték azt gondolni, hogy volt valami haszna a tevékenységüknek.)
A következőkben azt fogom bizonyítani, hogy ez a minősítési rendszer alkalmatlan a pedagógusok értékelésére. Először megpróbálom a józan észt segítségül hívni, majd a méréselméletet is felhasználni.
A józan ész nehezen cáfolható érve: ha mindenki megfelel a minősítésen, akkor értelmetlen a minősítés. Tudtommal csak azok „buktak meg”, akik csaltak, vagy nem végezték el rendesen a feladatokat. Kollégáim mind 100% körüli értéket kaptak. Ez olyan, mintha az iparban a 9,525 mm átmérőjű csapágygolyókat gyártó gép minőségellenőrzése úgy történne, hogy csak a 9 mm-nél kisebb vagy 10 mm-nél nagyobb átmérőjű golyókat szűrnénk ki. Már régen használhatatlanul lötyögne a csapágy, mire egy golyó fennakadna a szűrőn. Vagy más példával élve: mintha a gyártósor végén Lujza néninek egy iskolai, mm-beosztású műanyag vonalzóval kellene megállapítania, hogy a golyók megfelelnek-e a szabványnak...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.