2016. szeptember 19., hétfő

A RAVASZ PANYKÓ

HUPPA BLOG
Szerző: Szele Tamás
2016.09.18.


Kedves elvtársak, egy világ forrt egységbe bennem.

De legalábbis a szabad köztársaságok.

Történt pedig – ó, minden saga így kezdődik! – hogy mosni mentem én, a távoli Garay térre. Óh mit mesélhetnék arról, miként keltem át a hóval belepett hágókon, miken jéghidak vezetnek át, és közben jakok okítják ez embert a hinajána buddhizmusra… nem mesélhetnék semmit. Ugyanis a Garay tér környékén nincsenek jakok. Egyszerűen bevágtam a mosatlant a gépbe, kértem egy kávét és kivettem.

De aztán csoda történt.

A Bethlen Gábor utca sarkán könyvek. Darabjuk ötven forint.

Sztálin és Lenin vörösben.

Luis Aragon, “A kommunista ember”

Miao Csu-huang: “A Kínai Kommunista Párt rövid története”.

Na, adtam még egy százast, tényleg nagyon éhesnek nézett ki a néni.

És szomjasnak is.

Mikor látta, hogy kifizetem, adott még egyet, bónusznak.

Lesz Martovics “A ravasz Panyko” című művét.

Belelapoztam, és megrendült az Ég.

A röhögéstől azóta sem tudom rendesen lefotózni, mert állandóan remeg a kamera.

Hát, kedves elvtársaim, lássuk a Mű kezdő sorait:

“Nem sokkal virradat előtt, még sötétben kelt fel Panyko. Előhúzta ormótlan csizmáját, subát öltött, szavazati jogának igazolását és szavazócéduláját bedugta inge alá, közvetlenül a testére, erősen oda is szíjazta: nagyon félt, hogy elszedik tőle a szavazócéduláját.

Felesége adott neki egy fél kenyeret meg egy darab sajtot annak tiszteletére, hogy Panykónak ünnepnapja van, Hiszen életében először lát el közmegbízatást. A nagyhéten töltötte be hatvankettedik életévét, de a világ eddig még nem bízta meg semmivel.

Csak ebben az esztendőben választották meg a parasztok elektornak, hogy részt vegyen a képviselő megválasztásában.

…Amikor kilépett az utcára, koromsötét volt: az orráig sem látott. Átgázolt a mély, őszi tócsákon. Közel s távolban egyetlen élőlény sem látszott, mégis úgy rémlett, hogy ezer és ezer ember között halad. És mintha mindannyian ugyanazt az utasítást adnák neki, amit vasárnap, mise után a kommunista sejtben: “Vigyázzon, Panyko, senkinek ne adja oda a szavazócédulát, csakis a bizottságnak. Még ha maga a járásparancsnok akarná is kicsikarni magától, akkor se adja oda!…” Szavazati jogának igazolását felmutathatja, de a szavazócédulát még akkor se, ha egy százast adnak érte.

“Mi az, egy százas?” – válaszolta Panyko gondolatban – Ha a kínok kínját kell elszenvednem, akkor sem adom! Én ki tudok állni a népért!”

Kedves elvtársak, mi változott?

Megfejtéseket nem kérek beküldeni.


ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.