AZ ÚJ VILÁGREND TRUMP UTÁN

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: KAPELNER ZSOLT
2016.11.10.

„A szabad világ vezetője” – ezzel az eufemizmussal volt szokás illetni az Amerikai Egyesült Államok elnökét. Hogy ennek a komolytalan frázisnak volt-e valaha is bármiféle mélyebb tartalma, kérdéses; az azonban biztos, hogy a megnevezés ma teljes mértékben értelmét vesztette. Donald Trump győzelme egy olyan mérföldkő a legújabbkori történelemben, amely után szabad világról beszélni értelmetlen és lehetetlen – nincs többé a világnak olyan szeglete, melyben a szabadság és kísérőjelenségei, a joguralom, a társadalmi egyenlőség, vagy legalább ezek árnyképei, akár névleg is uralkodnának. Ilyen körülmények között azonban mégis mik lehetnek a progresszív politika esélyei?

Vegyük egy pillanatra szemügyre a globális hatalmi látképet, nézzük meg, kik állnak a világ vezető hatalmainak élén. Keletről indulva: Kínát a neomaoista diktátor, Hszi Csin-ping vezeti. Oroszország élén a cári ambíciókkal rendelkező KGB tiszt Vlagyimir Putyin, Törökország élén a neooszmán ambíciókkal rendelkező teokrata, Recep Tayyip Erdoğan áll. Nagy Britanniát a hamvaiból feltámadt Margaret Thatcher, Theresa May kormányozza a szépemlékű nyolcvanas évek felé, az Egyesült Államok első embere pedig január végétől az USA házi tenyésztésű Mussolinija, Donald Trump lesz. Az ő oltalmuk alatt ügyködnek az illiberalizmus olyan serény építőmesterei, mint Kaczyński és Orbán, de a bűvkörükből még az olyan ellentmondásos, de legalább nem nyíltan fasisztoid vezetők sem tudnak kikerülni, mint Angela Merkel.

A globális dél romokban. A klímaváltozás, háború, vagy kizsákmányolás országnyi területeket néptelenít el, aki menekülni próbál, állati sorba taszíttatik – vagy a Földközi-tengerbe – Európa határainál. A stabilitást véres diktatúrák, a stabilitás látszatát mélységesen korrupt rezsimek biztosítják, ott ahol, úgy ahogy. A szabadság, a demokrácia ügynökei mindenhol rácsok mögött, ütleg alatt, Oroszországtól Párizson át Észak-Dakotáig.

Hogy az elnyomás és erőszak ezen új korszaka hogyan jött létre, aligha lehet kérdés. Sokan sokféleképpen megénekelték már, hogy az autokrácia előretörése világszerte a globalizáció és a neoliberális expanzió szentségtelen nászának eredménye. A globális kapitalizmus válságai – mindenekelőtt 2008 – olyan nagyméretű, elkeseredettségbe és kilátástalanságba hajszolt tömegeket hoztak létre, melyek a stabilitás és jólét igézetében – no meg nem kevés gyűlöletkeltő propagandától hajtva – hajlandók lettek lemondani alapvető polgári (olykor emberi) jogaikról és sorsukat az erősember kezébe helyezni...

ITT OLVASHATÓ