2016. november 21., hétfő

JOBBIKOS GYERMEKVÉDELEM: MENNYI IS AZ ANNYI?

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2016.11.21.


A Jobbik szexuális viszonyai az utóbbi időben napirendre kerültek a közbeszédben. Az egyik Terry Black néhány nap alatt lecsengő hírverése volt a párt elnökének viszonyaival kapcsolatban. A másik a kémiai kasztrációs ötletének felmelegítése, amely valószínűleg tovább szolgáltat majd beszédtémával. Ahogy már megindult, például az MNO-n a hullámverés.

Így egy pillanatra gondolkodjunk el az utóbbin, melyet a pedofilokat emlegetve kezdett ismét emlegetni a Jobbik. Holott, mint arra az MNO publicistája is rámutat: sem kijátszhatatlannak nem számít a gyógyszeres kezelés, sem egyértelműen nem jelent pszichiátriai értelemben minden esetben is pedofíliát a gyermekek ellenei szexuális aktusok elkövetése. A jelzett cikkben is említik a gyermekprostituáltak felé irányuló szexturizmus résztvevőit, és azt az általánosabb motívumot, mely sokkal inkább a hatalom, demonstrációjából táplálkozik. Ezeknek a szempontoknak az egyike sem azt támasztja alá, hogy a kémiai kasztrálás különösebben hatékony megoldás lenne. Még akkor sem, ha kétségtelen: a nemi vágy csökkentése nyilván visszahat arra, hogy valaki „beindul-e”. Ugyanakkor a történelemkönyvek, illetve az irodalmi művek lapjai mást sugallnak.

Az ugyanis ismert jelenség, hogy egy beteljesíthetetlen igény sokszor egészen másutt okozza a biztosítékok kiégését. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a pedofíliát, a gyermekprostitúciót innentől fel kellene karolni. Azt azonban igen, hogy értelmetlen olyan utat választani, amelynek nagyban megszámított reklámértéke, és kicsiben esetleg kevés gyakorlati hozadéka van. A történelem ugyanis számon tart nem egy olyan hatalmi tényezőt, akit korábban megfosztottak a férfiasságától. S korántsem bizonyultak semmivel sem kevésbé hataloméhesnek. De olyan személyiségnek sem, akik az egyik képességen esett csorbát ne akarták volna nagyobb hatalommal ellensúlyozni. Beleértve a nekik hatalmilag kiszolgáltatottak rovására elkövetett „demonstrációkat” is. Az olyan találgatásokat pedig most mellőzném, hogy a diktátorok mekkora részének voltak, esetleg igen komoly problémái az ágyban. Ahogy arra, például, Gilles Perrault is céloz, erősen futólag, „Az 51-es dosszié” című könyvben...


ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.