KIREKESZTENEK, HA KÖVÉR VAGY?

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2016.09.18.

Érdekes világban élünk, ahol bizonyos területeken működik (vagy ha úgy tetszik, kötelező) a politikai korrektség, másokon viszont ellenkezőleg. Utóbbi csoportba tartozik az elhízás is, a mai egyik, Németországban játszódó történet is ezt a kérdést feszegeti. Aztán kiderül majd az is, tényleg udvariasak-e az thaiak, végül ellátogatunk egy kínai expat-showra is.

Kezdjük tehát azzal, hogy miként áll a túlsúlyos emberekhez a nyugati társadalom, mennyire rekeszti ki őket. A kérdést az Élet sója blog szerzője vetette fel, személyes tapasztalat alapján.

„Néhány napja egy biztosítási ügynök segítségét kellett kérnünk, hogy eligazodhassunk a német egészségügyi biztosítások világában, s így 40 felett minél jobb, s több lehetőségünk nyíljon a megelőző vizsgálatokra, az esetleges kezelésekre. Barátságosan hallgattuk, hogy ha privát biztosítottak lennénk (nem lehet mindenki Németországban, elvileg mi lehetünk), s kicsivel többet fizetnénk, mint most, akkor mennyivel jobb ellátást kaphatnánk a rendelőkben és a kórházakban.

A sok ömlengés végén jött a feketeleves, amikor kiderült, hogy én a 165 cm-es magasságommal nem vagyok 65 kg, de még 85 sem, hanem több. Az ember, az ügynök úgy nézett rám, mintha a megelőző másfél órában nem is látott volna (mondjuk nem nagyon nézett rám), s közölte, hogy akkor én nem lehetek privát biztosított, mert 65 kg-nak kellene lennem, vagy esetleg 20 kg feleslegem lehetne.

A férjem, aki orvosi indokokkal is próbálta lehűteni a levegőt, ami az én magamban fortyogásomtól egyre melegebb lett, megkísérelte elmagyarázni, hogy ez orvosilag is lehetetlen, hiszen olyan a testfelépítésem, a csontozatom, hogy soha nem lehetek 65 kg, ráadásul rendszeresen sportolok, nem kevés izomzatom van.

Az ügynök hajthatatlan volt! Nem merte ugyan kimondani, hogy kövér vagyok, de próbálta a lehető legtöbbféleképpen körül írni. Az már csak a hab a tortán, hogy a férjem is hasonlóan áll súlyilag, de őrá már nem mondhatta, hogy nem fogadják el, mert akkor nem jöhetne létre egy „zsíros” üzlet.

Tudom, hogy papírforma szerint nincs okom felháborodásra, no meg egy biztosító a kockázatot nézi, s nem azt, hogy én boldog vagyok kövéren is, de ez eléggé rosszul esett.

Nagyon sok olyan embert ismerek, aki egy dekagramm felesleggel sem rendelkezik, de még soha életében nem sportolt, egész hétvégén képes a kanapén feküdni, bármit megeszik válogatás nélkül, nem gondol a prevencióra, és mégis a társadalom őt dicsőíti, engem pedig a perifériára helyez, megvet.

De nem számít, ki mit gondol, mert én akkor is boldog vagyok kövéren, s akkor is sportolok, optimalizálni próbálom a súlyom, amennyire csak lehet csökkentem! S mindebben talán a kövérekre (piknikus alkatúakra) oly jellemző gömbölyded lelkem is a segítségemre van!”

A teljes posztot itt találjátok, szerintem érdemes elolvasni, már csak a hozzáállás és a pozitív gondolkodás miatt is!...

ITT OLVASHATÓ