Szerző: Szelestey Lajos
2017.01.18.
Marcelo Cake-Baly 41 éve él Magyarországon, annak idején Guinea-Bissauból érkezett, közgazdász diplomát szerzett, de a rendszerváltáskor elvesztette állását és több mint egy évtizede villamosvezetőként dolgozik.A filmben, amely egy szerelmi történeten keresztül ábrázolja a beilleszkedés nehézségeit, afrikai menekültet alakít, aki biztonsági őr lesz egy budapesti bevásárló központban. A rendező, Vranik Roland úgy gondolja, hogy az óriási menekülthullám során tömegpszichózis kerítette hatalmába Európát, de ő hiszi, hogy az emberek továbbra is készek segíteni a bajbajutottaknak. A főszereplő, aki jó 20 éve magyar állampolgár, úgy nyilatkozott, hogy őt továbbra is migránsnak tekintik. Elmesélt egy esetet, amikor a villamoson megkért egy fiatalt, hogy az ne dohányozzon, ám az lemigránsozta és azt mondta, hogy jobb lett volna, ha belefullad a tengerbe - írja a Reuters.
Washington Post
Ha nem is szó szerint, ám komolyan vesszük Trump múlt heti lapinterjúját, akkor van igazság abban, amit mondott, hogy Európa bajba került. A kijelentést legújabban a brit kormányfő igazolta, aki közölte, hogy országa kiválik az egységes piacból, és korlátozza az uniós polgárok bevándorlását. Vagyis távozik az EU 2. legnagyobb gazdasága. Az öreg kontinens ugyanakkor gazdaságilag már jó ideje csupán vergődik, 10 %-os a munkanélküliség, a fiatalok soraiban pedig még súlyosabb. A hanyatlás javarészt Németország miatt van, ezt jól látja a leendő amerikai elnök. Merthogy Berlin lassította a kilábalást szolgáló lépéseket, a költségvetési ösztönzőket, a bankok feltőkésítését – nem kis részben a német adófizetők védelmében. Ez az óvatosság vezetett azután a populista ellenhullámhoz. Ám az Európai Unió felbomlásától még messze vagyunk. Ugyanakkor felháborító és korlátolt, amikor Trump a határnyitásért ócsárolja a kancellárt. Ám mégis itt az ideje, hogy az európai vezetők elismerjék: a toldozgatás-foldozgatás politikája nem segít az embereken.
Financial Times
A lap egyik legtekintélyesebb elemzője, Martin Wolf arra figyelmeztet, hogy a globalizáció nyertesei nem figyeltek oda a vesztesekre, pedig az önkényuralom, sőt a háború igazolását célzó sértett nacionalizmusnak megvannak a gazdasági veszélyei. A héten zajló davosi Világgazdasági Fórumnak az a mottója, hogy a társadalmak közti kapcsolatokat a kölcsönösen előnyös kereskedelem szolgálja a legjobban. Csak éppen az utóbbi, csaknem 3 évtized tapasztalatai nem ezt támasztják alá. A globalizáció és a szocializmus széthullása által előnyös helyzetbe került rétegek nem sokat törődtek azokkal, akik az út szélén maradtak. Olyan pénzügyi válságot idéztek elő, ami lejáratta a tekintélyüket és súlyos politikai következményekkel járt. Előre tört a nacionalizmus és a protekcionizmus. Persze a nacionalista uszítás a hatalomra törekvők taktikája, nem belülről jön. Megkülönbözteti az „igazi népet”, illetve a nép ellenségeit. Számára az élet háború, amely bármit igazol. Így azt, hogy diktatúrába fordítják a liberális demokráciát. Lengyelországban látszik, hogy zajlik ez: a despota szembemegy a személyes szabadsággal, a demokratikus intézményekkel, a független sajtóval, az idegenekkel és a bevándorlókkal. Neki ellenségre van szüksége, a paranoia alátámaszt minden intézkedést. Azt hangoztatja, hogy a többség őt támogatja, az igazság az, amit ő mond. Vagyis a hatalom határozza meg az igazságot. Ezt fogalmazta meg Orwell az 1984-ben, de ugyanezt vallja Trump is. Az intézmények ellensúlyt képezhetnek a következő amerikai elnökkel szemben, de csak annyira, amennyire az őket irányító emberek erősek. Ám a tekintélyelvű nacionalizmus már behatolt a világrendszer közepébe és ez mindent megváltoztat.
Die Welt
Az újság úgy gondolja, hogy elsősorban a populistáknak jön jól az Európai Parlament új elnökének megválasztása, ám az sok további bajjal jár majd, messzeható következményekkel. Merthogy éppen az Európai Unió legsúlyosabb válsága idején bomlott fel a két legnagyobb frakció, a Néppárt és a szociáldemokraták koalíciója. Így az árkok most mélyebbek, mint bármikor idáig. Teljesen bizonytalan ugyanakkor, hogy a konzervatívok új partnereként mennyire megbízhatóak a liberálisok és ez instabilitást visz a rendszerbe. Ehhez járul még, hogy a két új, nagy szövetséges messze nem élvez többséget Strasbourgban, vagyis csak még nehezebb lesz törvényeket hozni. Viszont erősödik a populista erők helyzete, mert a döntésekhez még inkább szükség lesz rájuk, legyen szó olyan kulcskérdésekről, mint a migráció vagy a terror elleni küzdelem. Az elemzés ugyanakkor azt tanácsolja a szociáldemokratáknak, hogy ne akarjanak ismét a „kis emberért” és a neoliberalizmusért harcolni, mert az zsákutcába vezet. Ehelyett szorgalmazzák inkább az együttműködést, mert a tét ezúttal sokkal nagyobb.
Spiegel
A hetilap még az Európai Parlament új elnökének megválasztása előtt tette közzé elemzését, de úgy értékeli, hogy ha Tajani lesz a befutó, akkor azzal az EU eleve térdre borul Trump előtt. Hiszen ő Berlusconi alatt tanult bele a politikába és nem azt a józan észt és liberalizmust képviseli, amire a szervezetnek jelenleg szüksége volna. Így a poszt meggyengül. Schulz cseppet sem tett lakatot a szájára, amikor Lengyelországról volt szó. És igaza volt, amikor azt mondta, hogy az EP csak annyira erős, mint az első embere. Merthogy őt nem fogják vissza semmiféle politikai megfontolások, szabadon szembeszállhat az amerikai elnökkel. Ok lenne rá bőven, hiszen Orbán és Kaczynski hivatkoznak majd hatalmas washingtoni szövetségesükre a sajtó sokszínűsége és a független bíróságok elleni hadjárat során. A jobboldal pedig az Európai Unió szétverésére készül. Szóval kellene valaki, aki az európai értékeket hangoztatja. Nagy kár, hogy ez a szerep most olyasvalakinek jut, aki semmit sem tud azzal kezdeni...
ITT OLVASHATÓ |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.