Szerző: Tabunyitogató
2017.06.20.
Mint a kormányzati propaganda-kampányból jól tudjuk: kormányunk gyermek- és családbarát. Igaz, ez mindössze az intézkedésein nem látszik.
Hiszen mi is történt a napokban, nemrég?
Eljárást indítottak egy korrupciót feltárni akaró ellenzéki jogász ellen, zárolva az összes, nevéhez köthető bankszámlát, szinte azonnal. Ebben az esetben kimondottan jól, és gyorsan működött tehát az állami-karhatalmi gépezet, nem úgy, mint a kormánypárti Quaestor-ügy esetében, ahol hónapokat kaphatott arra az elkövető, hogy saját magát, illetve vagyonát külföldre menekítse. Az, hogy ez az eljárás koncepciós-e, avagy sem, majd a történelem megmondja, most még nem tudható, csak sejthető.
Mondanivalóm lényege szempontjából azonban most ez a lényeg: a letartóztatás napján zárolt a karhatalom, állami, központi parancsra minden, a gyanúsított nevéhez köthető bankszámlát, melynek következtében gyermekek maradtak jövedelem nélkül. Olyan jövedelmet fagyasztottak be tehát, amelyért a gyermekek maximálisan teljesítve megdolgoztak.
Ebben a rövid mondatban kitűnően látható tehát a kormányunk gyermek- és családbarátsága. Egyértelműen az állam érdekei az előbbre valóbbak számára, mint a gyermekek érdekeinek biztosítása. Miközben bele sem gondolnak abba, hogy az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye tiltja a gyermekek rabszolgamunkában történő alkalmazását.
A Diákszövetkezet minden hónapban kifizette a gyermekeknek járó munkabért, majd jött Állam Bácsi, és egy tollvonással megszüntette azt, hogy az elvégzett munkájukért megkaphassák munkabérüket. Ergo: ezzel a döntéssel érintett hónapban ezek a gyermekek rabszolgamunkát végeztek – és megköszönhetik ezt a világon mindenhol tiltott „lehetőséget” a családbarát kormányunknak, és körültekintő intézkedéseinek.
Lesznek, akik itt horkannak fel majd, mondván: de hát felsőoktatásban tanulók is voltak a Diákszövetkezet munkavállalói között, ők pedig már nem gyerekek! …. Kérdem én: tényleg? Ők nem gyermekei a szüleiknek, csak azért, mert még önálló keresettel a diákmunkán kívül nem rendelkeznek? Ők nem szorulnak-e még szüleik támogatására? Főleg most, hogy az állam kifosztotta őket? Az a gyermek pedig, aki a szülője támogatására szorul mindaddig gyermeknek minősül, amíg az önálló létfenntartásra alkalmassá nem válik.
Félretéve a gyermek/nem gyermek kérdésről való értekezést: ezek a gyermekek munkájukkal a saját fenntartásukhoz, a saját nyaralásukhoz, a saját lakhatási lehetőségeikhez szerettek volna hozzájárulni azzal, hogy munkát végezve ezen fizetési kötelezettség alól – tulajdonképpen – mentesítik szüleiket. Majd jött a karhatalom, és kifosztotta őket alig egy óra leforgása alatt. …
Aztán kiderült az is: a Diákszövetkezet sok gyermekkel még csak munkaszerződést sem kötött. Ami azt jelenti: a gyermekeket foglalkoztató munkáltatónak sem hiányzott a foglalkoztatás hivatalos formába öntése. Ami pedig azt jelenti: az ily módon foglalkoztatott gyermekek tudtukon kívül részeseivé váltak a Magyarországon oly divatos fekete-foglalkoztatásnak. Amit az is bizonyít, hogy ezek a munkáltatók nem hajlandóak számukra kiadni még a jelenléti íveket sem, annak érdekében, hogy ezek a gyermekek könnyebben tudják jogaikat érvényesíteni.
Ha ugyanis kiadnák, könnyebben volnának felelősségre vonhatóak az általuk elkövetett fekete foglalkoztatásért...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.