2018. augusztus 15., szerda

EZÉRT ROHADNAK LE A KÓRHÁZAK

CIVILHETES
Szerző: WELTNER JÁNOS
2018.08.15.


Több pénz is segítene, nyilván, de az alapvető probléma az, hogy az eredetileg jónak indult kórház-finanszírozási rendszert politikai félelemből kilúgozták.

A magyar kórház-finanszírozás alapja, hogy az ellátott eseteket csoportosítják. Minden betegségcsoportnak van egy pontértéke, és minden pont után jár bizonyos mennyiségű támogatás. Ezek a Homogén Betegségcsoportok (HBCS), melyet az amerikai Diagnosis Related Groups (DRG’s) mintájára honosítottak meg. Az Egyesült Államokban akkor vezették be ezt a rendszert, amikor az egészségügyi költségek az égbe szöktek.

A költségek hatalmas emelkedésének több oka volt, az egyik ilyen a technológia fejlődése. A viszonylag egyszerű szóbeli kórelőzmény helyett ma már a számítógépes kérdőíveken alapuló kockázatelemzés a korszerű, a kétkezi vizsgálatokat ma már modern képalkotó berendezések (pl. CT, MRI, ultrahang) egészítik ki, sokat fejlődtek a laboreszközök, átalakultak és számítógép-vezéreltek lettek a műtők és a kézi műszerek, alapelvárás lett a vírus- és baktériumszűrővel ellátott légkondicionálás stb.; a modern technika a gyógyítás minden területén megjelent, ami jelentősen megdrágította az orvoslást.

Az egészségügyi dolgozók összetétele is változott: portás helyett biztonsági szolgálat, főnővér helyett ápolási menedzser, gyógytornászcsapat, táplálási csapat jelent meg. E szakemberek többsége már nem a néhány éves nővérképzés, hanem gyakran felsőfokú képzés után áll munkába, miközben folyamatos továbbképzésre kötelezett. Megsokasodtak az orvosi és ápolási szakmák is. A korábbi tíznél kevesebb orvosi és hasonló számú ápolási szakterület helyett ma csaknem 100 orvosi szakvizsgánk, 20 orvosi licence-vizsgánk és 71 nővérszakmánk van, és mindezeket rendszeres tanfolyamokon szerzett kreditpontokkal kell hihetően aktualizálni. Ennek megfelelően meghosszabbodott és megdrágult az orvosképzés is.

Mi, orvosok boldogan habzsoltuk az új lehetőségeket, és a betegek is elvárták ezek alkalmazását. Sőt, a betegek és ügyvédeik hiányolták, ha a korszerű módszereket orvosuk nem alkalmazta. A kifogások megelőzése érdekében az orvosok jelentős része önvédelmi okból akkor is végeztette a korszerű, ámde költséges vizsgálatokat, ha azok feleslegesek voltak.

A kormányok ekkortájt érzékelték, hogy a globalizáció egyik eleme az olcsó munkaerőért folytatott verseny. A munkaerő költségének azonban egyik jelentős tétele a társadalombiztosítás. Ezért szívesen alkalmaztak volna olyan módszert, amely az egészségügyi kiadásokat csökkenti, vagy legalább fékezi a növekedését...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.