TIBORC A GYÁRBAN - ÁLRUHÁS TUDÓSÍTÓNK ELMESÉLI, MILYEN AZ ÉLET AZ ÜZEMEKBEN

MAGYAR HANG
Szerző: TOMPOS ÁDÁM
2018.12.22.

„…hisz a természet a szegényt maga arra szánta, hogy szülessen, éljen, dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és meghaljon.” (Katona József: Bánk bán)

Sok szó esik a rabszolgatörvényről, amely lehetővé teszi például a gyáraknak, hogy 400 órára, azaz mintegy ötven munkanapra növeljék a kötelező túlóra számát munkavállalóik számára. A multinacionális cégek óhajait megfogalmazó kormánypárti javaslat kapcsán a Magyar Hang álruhás tudósítót küldött egy magyarországi gyárba, hogy tájékoztasson minket arról, milyen is az élet a szalag mellett a XXI. században.


Álruhás tudósítónk védelmében nem nevezzük meg a céget, ahol „Tiborc” dolgozik – egyelőre. Azonban amint a gyári mindennapokat bemutató cikksorozatunk véget ért, elküldjük kérdéseinket a vállalatnak. Ezenkívül várjuk a szerk@magyarhang.org e-mail-címre az újabb „Tiborcok” jelentkezését, akiknek – természetesen hasonló feltételek mellett – beszámolnánk a túlórákat, munkakörülményeket, szervezést, bánásmódot, bérezést érintő panaszairól.

A közmunkás a polgármester tulajdona

Már késő ősz volt, de kegyes volt hozzám az idő, úgyhogy szerencsére elég volt egy könnyű pulóvert magamra húznom, amikor hajnali négy órakor, első napomon a gyárba indultam. Ezt a felsőt egyébként a húgomtól kaptam karácsonyra, aki már – mint oly sokan a mi vidékünkön – elkerült innen. Ő nem akart gyárban dolgozni, és a közmunkát is szerette volna elkerülni. Nem csoda: utóbbival annyit lehet keresni, hogy az még az éhhalálhoz is kevés. A közmunkával ezen túl még az a probléma, hogy falun (ahol én élek, ott is) a közmunkás tulajdonképpen a polgármester tulajdona. Mert mifelénk a polgármester maga a törvény, aki nem vezeti, hanem uralja a települést. Személyesen dönt arról, hogy egyáltalán kik kerülhetnek be a közmunkaprogramba.

A másik út, amelyet magam is választottam, a gyári munka. Ez már jóval népszerűbb, hiszen tömegével veszik fel az embereket, és még így is nagy a munkaerőhiány – egyébként nálunk is. Szalag mellett dolgozni a pontos definíció szerint annyit tesz, hogy „egy adott munkafolyamat elvégzése meghatározott időn belül”. Ennyi és nem több, viszont több százszor újra és újra, napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre. És akármennyi is az adott idő, az a szalag mellett duplán számít: nem a fizetéseken, hanem az ízületekben, az arcokon...

ITT OLVASHATÓ