BARDÓCZI SÁNDOR: AZ ÉN BUDAPESTEM

ÉPÍTÉSZFÓRUM
Szerző: BARDÓCZI SÁNDOR
2019.01.25.

...Az én Budapestem a legtöbb idejét nem a dicső múlt megidézésével tölti, hanem a jövőképet és a jó gyakorlatok adaptációját kutatja, alkotói energiáit ezek kötik le. Az épített értékeinket, örökségünket tiszteletben tartja, ápolja, de már nem a múlt század nyelvén beszél, hanem kortárs nyelveken. Az én Budapestem felismeri, hogy a közös jövőnk zálogát nem a világörökségi terület újra és újra felülírása jelenti, hanem az átmeneti zóna szerkezeti átalakulása. Az az alulhasznált iparterületi rozsdaöv, ami csipkerózsika álmát alussza és ahol tartalék területeink zöme terül el a belváros és a kertvárosok, agglomerációs települések között félúton. Budapestem ide összpontosítja a fejlesztési energiáit...

...Az én Budapestem folyamatosan előkészít, ártalmatlanít, majd piaci szereplők felé értékesít (helyzetbe hoz) értelmezhető szeleteket az alulhasznált, de jó infrastruktúrával rendelkező rozsdaterületekből. Egyszerre gyógyít és felértékel, s ezzel mérsékli a belvárosra nehezedő terheket, illetve az idefejlesztéssel csillapítja a kiköltözést. Belátja, hogy az agglomeráció szétterülése az erőforrásaink elherdálása minden tekintetben, a város átmeneti zónájának újrahasznosítása pedig kulcs egy jobb szerkezetű városhoz. Az én Budapestem ráveszi a Budapesti Közfejlesztési Tanácsban ülő kormánytagokat és a Budapesti és Agglomerációs Államtitkárt, hogy adóztassa meg országos szinten a zöldmezős beruházásokat, a szántó-, zártkert-, üdülő-, szőlő-, erdő-, természeti-, és zöldterület átminősítéseket, a szintterületi mutatók növelését célzó lobbiakciókat. Több CSOK-ot és egyéb állami támogatást ad annak, aki régit rehabilitál, korszerűsít, mint aki újat épít. A befolyt fejlesztési adót pedig célzottan barnamezős rehabilitációra, szociális lakásépítésre és városrehabilitációra költi el. Ráveszi állami partnereit, hogy ezekre a témákra alkosson kiemelt állami beruházási programokat, mert ezek tényleg nemzetgazdasági érdeket szolgálnak...

..Az én Budapestem nem kevés látványos nagyprojektben gondolkodik, hanem a szomszédságokban, kisebb területegységekben felmerült, alulról jövő, a valós igényekkel alátámasztható apró ötletek megvalósításán. Gyűjti és elemzi ezeket az ötleteket, segíti a megvalósításukat a TÉR_KÖZ programokkal. Az én Budapestem elébb kipróbálja, próbaidőre bevezeti, monitorozza az új dolgokat, informál, közvéleménykutat, nyilvánosabbá teszi a döntéselőkészítést. Az én Budapestemen a városmakett nem egy raktárban porosodik, nem is egy hivatali helyiségben van eldugva, hanem nyitva áll a széles közönség számára. Bemutatja rajta a fejlesztés alatt álló, tervezés alatt álló területeket, a városfejlesztési dilemmákat, ha kell több változatban is a digitális technika segítségével. Közel hozza a fejlesztési kérdéseket az utca emberéhez....

...Az én Budapestem minden nagy városi léptékű közberuházást nyílt tervpályázaton készít elő, s a nyilvánosság informálása után reprezentatív közvéleménykutatásokkal pontosítja a felmerülő vitás kérdéseket. Az én Budapestemen a döntéshozó kommunikál a választópolgárral, korrigálni tudja a prekoncepcióit, el tudja ereszteni a tévcselekedeteit. Az én Budapestem nem a turizmusnak akar elsősorban megfelelni, hanem a városlakóknak. Nem a beruházóknak, hanem a lakosságnak. Nem a tőkének, hanem a társadalomnak. Nem a magánérdekeknek, hanem a közérdeknek. Az én Budapestem elsősorban élhető szeretne lenni és csak másodsorban világváros...

...Az én Budapestemen fát csak azért vágnak ki, mert beteg vagy sérült, de a helyébe fát ültetnek sokkal jobb körülmények közé, mint előtte. Tehát nem parkolót, nem épületet, nem utat, nem csatornát. Fát. A zöldfelület fejlesztése, a zöldfelület fejlesztését jelenti. Nem a beépítés növelését és nem még több burkolatot. Az én Budapestem évente elültet annyi fát, amennyit képes is elkísérni fenntartásban a felnőttkorig, de nem vág ki fákat (csak indokolt esetben). Az én Budapestemen nemcsak a zöldfelület fenntartásának van felelőse, de a zöldfelületek fejlesztésének is. Az én Budapestemnek mondanak azok a nevek valamit, hogy Fuchs Emil, Ilsemann Keresztély, Räde Károly, Morbitzer Dezső és Radó Dezső. Az én Budapestemnek ugyanis (újra!) van zöldfelületi fejlesztési ügyekben kompetens főkertésze, van víziója a zöldfelületi fejlesztésekről...

...Az én Budapestemen első az ember, második a köztér és csak harmadik az épület. Az én Budapestem nem hagyja lerohadni azt, amit fejlesztett. Fenntartja azt jó műszaki színvonalon. Eleve úgy fejleszt, hogy fenn is tudja tartani, ami létrejött. Kiszórja a minőség rovására elkövetett olcsósítást az árajánlatokból, mert tartós, alacsonyabb fenntartási igényű dolgokat szeretne létrehozni, amelyek nem esnek szét egy év alatt. Gazdálkodik a közterületekkel és nem engedi, hogy garázdálkodjanak rajta. Az én Budapestemen nem csak a belváros létezik. Új városközpontok alakulnak ki az átmeneti zónában az egykori gyár- és raktárnegyed helyén és azok fokozatosan leveszik a terhet a belvárosról. Az én Budapestemen az államapparátus és a közigazgatás háttérintézményei nem a belvárosban vagy a várnegyedben szaporodnak, hanem ezekben az új központokban, decentralizált módon. Olyan környezetben, ahol lehet ügyet intézni és ahol nem a középkori szűk utcahálózat a közlekedési keresztmetszet...

ITT OLVASHATÓ