2019. január 13., vasárnap

DEÁK BILL GYULA: A TENGERNYI SZERETET TART ÉLETBEN

24.HU
Szerző: NAGY JÓZSEF
2019.01.13.


A Király szól most nektek szeretetről és gizdaságról, tehetségről és kutatásról, szívről és infarktusról, lábról és szemről, lentről és fentről, Dönciről és Rudiról, Radics Béláról és Bencsik Samuról, Kőbányáról és Fradiról. Rossz vér. Nagyinterjú.

Deák Bill Gyula édesanyja tényleg nem kapott virágot?

Anyám? Dehogynem! Bár Kőbánya sose volt az a nagyon virágvivős hely. Miért kérded? Csíped azt a dalt?

Kölyökkoromban nem múlt el hét, nap se nagyon, hogy föl ne tettem volna a Rossz vér című bakelitet a Tesla NZC 431 típusú lemezjátszómra: „Anyáááám nem kapott viráágot, apám keze odavágott, aztán elhagyta a csaláádot, rossz vér, roosz vééér.” Biztos voltam benne, hogy ez itt Bill sztorija.

Az enyém az életérzés, a szegénység, az a talaj, amiből kinőttek a szövegek. Ez a lényeg. Nekem könnyű írni, mert rólam szól ez az egész, még ha nem is minden szó szerint. Témaötleteim ugyan akadtak, de magam sose írtam dalszöveget, nem vagyok egy jó tollú srác. Szerencsére mások megcsinálják helyettem.Mondta is a Hobo, micsoda mázlista vagyok, hogy fogalmaz helyettem ő és olyan kiválóságok, mint a kormorános Horváth Attila és Koltay Gergely.Amúgy az se kis művészet, hogy rátedd a versre a dallamot, Pavarotti is „csak” énekel, mégis ismeri a nevét a világ. Nagyon lentről jöttem, gyerekkoromban hatan éltünk egy ötször ötös szobában, lavórban fürödtünk, vécé a folyosó végén. A blues egy érzés, amihez sok pofont kell kapni az élettől, és én aztán kaptam annyit, mint másik tíz. Szeretnek az emberek. És tudod, miért? Mert nem vagyok olyan gizda, mint sokan mások, akik elfelejtik, honnan indultak, hová tartoznak. Kérdezgetik, miért lakom még mindig Kőbányán, miért nem a Rózsadombon. Hát, mert ez a hazám. Itt érzem jól magam ebben az önkormányzati bérlakásban. Hiteles voltam, vagyok, és maradok, mert kizárólag olyan dologban veszek részt, ami összefér a blueszal. Hívtak a Hal a tortánba és a Vacsoracsatába, de nem álltam be bohóckodni. Sőt, hívtak az X-faktorba és a Voice-ba is, oda se mentem, pedig nem kis pénzt kínáltak.

Tehetségkutatózni is lehet elegánsan, szívvel, Presser Gábor megoldotta.

Ő nagyon nagy ember, szeretem. De én azért se mentem, mert nem fogok senki lelkivilágába beletaposni. Az is járt a fejemben, hogy néhány befutott zenésztársam azon aggódik, hogy a tehetségkutatók a nyakunkra hozzák konkurenciának az új hangokat, amire persze én azt felelem, hogy ha valaki annyira tehetséges, műsor nélkül is befut. Meg eleve arról szól ez az egész kutatósdi, hogy megcsináljuk az embereket, pár évig jut nekik némi hakni, aztán szegénykéim eltűnnek a süllyesztőben...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése