2019. március 27., szerda

ELÍTÉLJÜK, HA ADDIG ÉL IS – AZ ÖTVENES ÉVEK SZABOTÁZSPEREI

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SZÉNÁSI SÁNDOR
2019.03.27.


Az úgynevezett szabotázsperek a Rákosi-korszak kevéssé kutatott történetéhez tartoznak, pedig ezek egyik terepe a szénbányászat volt, amely elsődleges fontosságúnak számított az iparfejlesztésben. A „hős tatabányászok” szocialista imázsa mögött azonban kevés bér, sok bányaszerencsétlenség és még több eljárás volt azok ellen a vezetők ellen, akiket a rossz politika helyett tettek meg bűnbaknak. Aknamunka a címe Cserényi-Zsitnyányi Ildikó történész erről szóló könyvének. A szerzőt kérdeztük.

Utólagos naivitással azt lehetne mondani, hogy annak a rezsimnek, amely perekkel, elbocsátásokkal épp egy olyan időszakban számolja fel a szakembergárdát, amikor óriási, alig teljesíthető ipari fejlesztésekbe kezd, elment a józan esze. De ez nyilván tévedés.

– Az ipari, főleg a bányaipari értelmiség ellen lefolytatott perek kilógnak a sorból. Azzal a politikai vezetés is tisztában volt, hogy ezek nélkül a szakemberek nélkül az a tervgazdasági cél, amelyet a szénbányászatban is kijelöltek, megvalósíthatatlan. Azonban éppen az erőltetett fejlesztések és az ezekkel járó kudarcok, bányaszerencsétlenségek miatt időről időre bűnbakokat kellett felmutatni. Az 1950-ben bevezetett ötéves tervről 1951 közepére kiderült, hogy nem teljesíthető, nem véletlen, hogy egyre nagyobb számban vették elő az irányító posztokat betöltő embereket, persze elsősorban azokat, akik már 1945 előtt is fontos szerepet játszottak a hazai szénbányászatban. Ezzel együtt halálos ítéletekről nem tudunk. A börtönben vagy még a vizsgálati fogság alatt is igénybe vették a szaktudásukat...

ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.