ŐRÜLT BESZÉD

HUPPA
Szerző: FÁBIÁN ANDRÁS
2019.03.20. 

Nem tehetek róla, de Orbán szóömlését hallgatva nekem mindig Hamlet és Polonius szóváltása jut eszembe Shakespeare drámájának második felvonásából.

A második színben az öreg nemesúr megkérdezi Hamletet, hogy mi a veleje annak a sok szónak, amit ura olvas. Hamlet össze-vissza beszél az öregségről, titkon kicsúfolva Poloniust, aki azonban nem értve a tréfát elgondolkodik szavain, és így meditál: Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer.

Orbán Viktor, ha megnyomják a gombot, bárhol kész efféle, ám valóban őrült beszédre. Én egyáltalán nem állítom, és senki meg se próbáljon azzal vádolni engem, hogy Orbánban egy Hamletet látok. Már csak azért sem, mert Hamlet esendőségében is szerethető, kulturált, okos és realista. Mindig két lábon áll a földön, még akkor is, amikor hamis őrülésének vagyunk tanúi. Ezzel szemben Orbán akkor is az őrültség jegyeit mutatja, amikor szándéka szerint azt bizonygatja, hogy márpedig ő éppen két lábbal áll a földön.

Van benne rendszer is. Mármint abban, amit mond. A különbség viszont óriási. Míg tudjuk, hogy Hamlet minden szava jól átgondolt igazság, addig Orbán szavairól ugyanezt már nem mondhatjuk el. Csupán úgy hangzik, mint az igazság, amit hihetőnek gondol, mert ezerszer megrágta már magában. Valójában azonban hazugság, mellébeszélés és csúsztatás minden, amit megpróbál tényként elfogadtatni hallgatóságával. Mármint Orbán. Ezt veszi át utasítás szerint a szolgahad és ismétli, mantrázza, képviseli bárhol, bármikor – kritikátlanul. Nem számít a befogadó közeg, nem számít, hogy nevetségessé válik, hiszen csupán egy viszonylag szűk választói réteghez beszél akkor is, amikor nagy nemzetközi nyilvánosság előtt adja elő a hülyeségeit. Tudjuk, láttuk, ismerjük. Szánalmas, mert népünkről, országunkról is szegénységi bizonyítványt mutat fel. Íme! Ilyenek a magyarok! Orbántól a választói a legnagyobb, égbekiáltó baromságot is készpénznek veszik.

Elgondolkodnak ezen a szimptómán, mondhatnánk kórtüneten az okos partnerek és beszélgető társak. Véleményüket azonban, lévén jól neveltek és udvariasak, inkább magukba fojtják. Letörlik arcukról a kaján vigyort, erővel visszanyomják a kikívánkozó röhögést.

Ez jutott nekem eszembe, amikor rossz szokásomhoz híven rápillantottam a kormány.hu-n a miniszterelnöki kabinetiroda által megjelentetett legfrissebb miniszterelnöki agymenésekre. Szokásom ez nekem. Ha csak olvasom és nem hallom Orbán szövegeit, nem kell megküzdenem a rám-rám törő zsigeri érzelmekkel, mert még időben elnavigálhatok, ha a helyzet úgy kívánja...

ITT OLVASHATÓ