2019. május 18., szombat

AZ ÚJ FŐNÖK

INDEX / KULTÚR
Szerző: DRAGOMÁN GYÖRGY
2019.05.18.


Amikor hajnalban megérkezem a pékműhelyhez, az új főnök már ott vár a lehúzott redőny előtt. A lába mellett ennek is ott a megfigyelő sámli, azon fog ücsörögni, onnan fogja nézni, hogy dolgozom, pont mint a régi főnök. Eszembe jut, ahogy a régi a nyakát nyújtogatta, hogy belásson a keverőtálak aljára, ahogy folyton hol ide, hol oda vitette velem a sámliját, hogy jobban meg tudja figyelni a folyamatokat. Volt neki egy kuncogó nevetése, olyankor alkalmazta, amikor közöltem vele, hogy útban van. Hát persze, hogy útban vagyok drága fiam, mondta, épp az a lényeg, hogy útban legyek, ha nem lennék útban, nem tudnék mindent alaposan megfigyelni, megjegyezni, felírni.

Remélem, ez a mostani nem drága fiamnak fog szólítani, de tulajdonképpen mindegy.

Hideg van, az új főnök toporog, a kezeit fújkálja. Odaérek hozzá, köszönés nélkül odanyújtom neki a két papírpoharat a forró tejeskávéval, fogja csak meg, amíg felhúzom a redőnyt. Arra bazírozok, hogy el fogja venni, mert annyira hideg van, és tényleg.

Felhúzom a redőnyt, bemegyünk, felkapcsolom a villanyt, egy pillanatig arra gondolok, hátha ez az új főnök más lesz, hátha megúszom az egész bemutatkozó beszédet, de persze kár volt reménykedni, mert ahogy kigyúlnak a neonok, az új főnök odacaplat a műhely közepére, maga elé bök a betonra a bakancsa orrával, ez azt jelenti, hogy oda kéri a sámlit. Ez a mániájuk, ez a sámli-hordozás, hol ide, hol oda tetetik.

A sámli nehéz, direkt öntöttvasból van, hogy nehezebb legyen cipelni.

Odaviszem, leteszem az új főnök elé. Mintha találomra tenném, kiveszem a kezéből az egyik poharat. Azt, amelyiknek a tetején van egy vonal, átlátszó körömlakkal húztam rá, csak bizonyos szögből lehet észrevenni, azt is csak akkor, ha tudja az ember, hogy mit keressen.

Az új főnök megköszörüli a torkát. Beleiszom a tejeskávéba.

Az új főnök beszélni kezd...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése