2019. július 11., csütörtök

SZÉLHÁMOSOK ORSZÁGA

FORGÓKÍNPAD
Szerző: SZELE TAMÁS
2019.07.11.

Kérem, örömhírrel szolgálhatok: a magyar név megint szép lett, méltó régi, nagy híréhez. Na, nem az eredetihez, amiről Petőfi beszélt, hanem a huszadik század első harmadában kialakulthoz, amikor is mi adtuk Európa szélhámosainak krémjét. És igen, újra kezd megcsillanni a magyar géniusz, újra jobban teljesítünk, kezdenek visszatérni Strasznov Ignác szép napjai.
A magyar nemzet mindig is kiváló csalókat, svindlereket és szélhámosokat tudott felmutatni, velünk született tehetségünk vagyon az átveréshez, azonban az Első Aranykor a huszadik század elején volt, körülbelül a harmincas évek közepéig: olyan tehetségeket adtunk a világnak, mint Hamrák János, aki eladta a Rottenbiller utcát, vagy a legendás Strasznov Ignác, aki európai csalókörútja után töltött rendes évi szabadságvesztése során képes volt még a lepoglavai fegyházból is pénzzé tenni a berendezést, mintegy rutinból és mellékesen.

Akkor élt a nagy Trebitsch-Lincoln Ignác is, aki a világ minden szélhámosságában érdekelt volt, még angol alsóházi képviselőnek is megválasztották egy időben, majd Sanghajban halt meg lámaként, bár néhány évvel elhunyta után még részt vett a fia temetésén. De nehéz idők jöttek, totális idők, körülményes volt csalni, bár az ötvenes években Hodács László megcselekedte a lehetetlent: sikeresen megnyergelte a szövetkezeti mozgalmat és éveken keresztül szélhámoskodott a saját „Hodács-rendszerű” kapitalista szocializmusával.

Aztán évtizedekig csak apróbb svihákok őrizték a Magyar Simlisek Lángját, alig parázslott, de most, most újabb Aranykor sejlik fel előttünk!

Csak idén annyi szélhámos bukott meg és olyan merész (bár egyelőre kidolgozatlan) ötletekkel, hogy bízvást elmondhatjuk: a szakma csillaga felívelőben van. Már halljuk a jövő dalát, már érkezik az új nemzedék, igaz, többnyire nem fiatalok, de velük csal, lop, sikkaszt a lelkünk, véreink ők, magyar csiligások...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése