2019. július 22., hétfő

TEOLÓGIA A POLITIKA HÁLÓJÁBAN

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: DEÁK DÁNIEL
2019.07.19.


Hívő ember nem térhet ki az elől, hogy felmérje és minősítse a közállapotokat. Különösen időszerű szólni akkor, ha a politikai hatalom a kereszténységgel takarózik. Ilyen körülmények között felmerül a politikai teológia mibenlétének a kérdése: vajon a teológia arra való, hogy igazolja a fennálló hatalom jogosságát, vagy nem inkább arra, hogy tükröt tartson a hatalmasok elé?

Politika és keresztény hit az élet fontos, de egymástól távol álló cselekvési színterei, amelyek között nem nyilvánvaló az átjárás. Ez igaz nemcsak az elnyomó, hanem a jogvédő politikára is. A következőkben a fenti problémák alapján kínálunk eligazodást.

Magyar táj, keresztény ecsettel

Amikor ma Magyarországon a politikai önkénnyel és az önkény kereszténységgel való igazolási igényével szembesülünk nap nap után, nem árt újraolvasni XI. Piusz 1937‑ből származó intését a világi hatalomhoz. Híres enciklikájának már a címe is sokat mondó: Égető aggodalommal. Az egyházfő szerint a nemzetállami intézmények felmagasztalása hamisság, az ún. nemzeti hit pedig balgaság, hiszen a mindenség királyához képest minden nép kicsiny, és minden nemzeti érték mulandó. Aki pedig ténylegesen nem óhajt keresztény lenni, az XI. Piusz szerint „le kellene mondjon arról, hogy hitetlenségének szókincsét a keresztény fogalomtárból merítse”.

Az enciklika szerint „a természetfeletti kegyelem és a természeti adomány közé tett egyenlőség a vallás által alkotott és megszentelt szókincsbe való erőszakos beavatkozás. Isten népének pásztorai és őrzői mindent meg fognak tenni, hogy a szentségek ezen rablásának és a lelkek megzavarására törekvésnek kellő éberséggel ellene hassanak.” Esetünkben felteendő a kérdés: vajon ma a magyar katolikus egyház felkent vezetői
mindent megtesznek‑e azért, hogy a szentségek lerontása és a lelkek megzavarása ellen erőteljesen és következetesen fellépjenek?

Az Alaptörvényben hivatkozott keresztény értékek leszállítása a napi politika szintjére azzal a végzetes következménnyel jár, hogy az állam megalázza a magyarországi keresztény egyházak vezetőit, és az itt élő keresztény és nem keresztény közösségek erkölcsi romlását idézi elő. A hit szempontjából (az enciklika szerint) bizonyosan nem követhető olyan gondolat, miszerint „»a Jog az, ami a népnek használ«, amennyiben az ember elfogadja, hogy erkölcsileg megengedhetetlen sohasem szolgálhatja a nép javát.”

Politikai teológia: igazolás vagy számonkérés?
...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.