2019. augusztus 26., hétfő

CSOMAY ZSÓFIA ÉS RAJK LÁSZLÓ: „MINDENBEN MÁSOLJÁK A GAZDÁT”

MAGYAR NARANCS ONLINE
Szerző: SZALAI ANNA
2019.07.25.


A magyar építészet vazallusa lett a kormánynak: a NER szabadon emel felhőkarcolókat, stadionokat, belez ki műemlékeket, s mindig akad, aki kiszolgálja a hatalom igényeit. Csomay Zsófiával, a MOME címzetes egyetemi tanárával és Rajk László egykori SZDSZ-alapító, ma már leginkább külföldön tervező, filmes építésszel beszélgettünk.

Magyar Narancs: Magyarország lassan beépül stadionokkal, ordas nagy építészeti hazugságokkal rekonstruálják a várnegyedet, hatalmas épületekkel szórják tele a Városligetet, leköveznek minden talpalatnyi zöldet, de még a világörökségi vagy éppen a műemléki védelem sem akadály, ha egy NER-lovag érdekeiről van szó. Állami megbízatás csak behódolás után nyerhető, miközben az építési szabályokat politikai érdekek alakítgatják. Az építészek meg hallgatnak. Miért?

Csomay Zsófia: Erős lelkiismeret-furdalást érzek emiatt. Olyan régen kezdődött ez a fű alatti élet, és annyira ellentétben áll mindazzal, ami a felszínen történik, hogy valóban ideje lenne összekötni a valóságot a ki nem mondott véleménytömeggel. Ha valaki kitanul egy szakmát, kötelessége szólni, ha nem jól művelik, ha végletekig rossz az irány. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek egyfelé kellene tartania, de azt igen, hogy a különféle vélemények ütközhessenek. Ez most teljességgel hiányzik.

Rajk László: Legalább két dologra szálaznám szét a kérdést. Az egyik, hogy van-e olyan szakmai változás Európában vagy a világ távolabbi részein, ami általános jelenség, a másik a politikai befolyásolás kérdése. Ez utóbbi különösen érvényes Magyarországra, ahol az építészet iszonyatosan politikafüggővé vált. Vazallusa lett a kormánynak. Szakmai szempontból ugyanakkor tagadhatatlan, hogy egész Európára jellemző egy fura visszakanyarodás a 19. század historizmusához, gondoljunk csak a berlini császári palota visszaépítésére, vagy éppen a Notre-Dame körüli vitákra.

Magyarországon ebbe a vonulatba illeszkedik a budai Várnegyed egyes elemeinek a visszaépítése. Mindez szöges ellentétben áll a háború utáni irányzattal, amikor a kibombázott régi házak helyére mertek modern épületeket emelni. Példaként vessük össze a Bástya sétány (Tóth Árpád sétány) háború utáni foghíjépítészetét a Lovarda újrateremtésével. Óriási különbség. De vidéken sem jobb a helyzet...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése