2020. február 5., szerda

„HAGYOM EMLÉKEZNI A FANTÁZIÁMAT”

ÉLET ÉS IRODALOM / KRITIKA
Szerző: KÁROLYI CSABA
2020.01.31.


Parti Nagy Lajos: Félszép. Mag­ve­tő Könyvkiadó, Budapest, 2019, 498 oldal, 4999 Ft

Huszonöt év írásai. Összesen 146 „félszép” szöveg. Azaz nem vers, nem dráma, nem novella, nem regény, hanem alkalmi szösszenet. Ha tetszik, „magánérzeti és közérzeti” munkák. Parti Nagy Lajos 1995 és 2018 között közreadott tárcái, publicisztikái, naplócédulái kerültek a kötetbe, időrendben, éves bontásban, van néhány év, amelyből tucatnyi, és van néhány, amelyből csak egy szöveg szerepel, 2002 az egyetlen év, amely nincs jelen. A fülszöveg elárulja, hogy ez az anyag válogatás, a szerző maga válogatta. A tárcák a Beszélő, az ÉS, a Népszabadság, a 168 Óra, a Figyelő és a Vasárnapi Hírek hasábjain jelentek meg. Az író a 168 Órának adott interjúban (Birodalmi erőközpontok, 2020. jan. 23.) azt is elmondta most, hogy van a gépében majdnem ennyi irodalomról, fotóról, képzőművészetről szóló anyag, és az is meg fog jelenni jövőre. A mostani tárcák is szólnak néha irodalomról, művészetekről, de ezek alapvetően közéleti, sőt gyakran direkt politikai írások.

Parti Nagy Lajos életműve felől nézve azt láthatjuk, hogy a ’80-as évek kiváló költője, aki három verseskötettel (Angyalstop, Csuklógyakorlat, Szódalovaglás) a magyar líra élvonalába került, a rendszerváltás után kezdett bele a tárcák írásába, 1990–1993 között a régi Magyar Naplóba írt szövegeiből lett az első, megjegyzem, rögtön nagy sikerű tárcakötete (Se dobok, se trombiták). Közben elővette 1990-es fergeteges paródiáját, A test angyalát, és elkezdett novellákat is írni (A hullámzó Balaton, A fagyott kutya lába, Mi történt avagy sem), sőt tárcákból kiindulva megírt egy regényt (Hősöm tere). Drámák és drámaátiratok, interjúkönyvek és más munkák mellett 2011. április 13. és 2014. április 9. között hétről hétre magyar meséket is írt az Élet és Irodalomba – közéleti glosszák, jegyzetek, egypercesek voltak ezek, kifacsart, álszékely, álnépi, álrégies nyelven szóltak, parodizálva a népmese nyelvét is, nem csak a közéleti történéseket. Két kötet lett ebből: Fülkefor és vidéke, Fülkeufória és vidéke. Mindeközben néha még remek új versek is lettek. Csak azért vettem ezt így sorra, mert jelezni szerettem volna, hogy a mostani kötet anyaga mindezek mellett született meg! A tárcák nagyjából ugyanazt a karakteres költői logikát működtetik, mint más munkái. Szólelemények, nyelvcsavarások, jelentéskifordítások erdején át vezet az olvasó útja. Ebből a szempontból a magyar mesék még rátettek egy lapáttal a paródia, a szatíra irányába, itt azonban most nincs jelen az a többszörösen kifacsart nyelv, pontosabban egyetlen, 2018-as írásban mégis (Mi van a Pinot Noirban?). Nyilván a szerző nosztalgiát érzett hirtelen a magyar mesék iránt (joggal).

A magyarországi közelmúlt közéleti eseményei felől nézve azt láthatjuk, hogy a rendszerváltás több kiváló írót arra késztetett, fogalmazza meg az új politikai, társadalmi, szellemi helyzethez való hozzáállását. Esterházy Péter, Spiró György, Nádas Péter és még sokan kezdtek el közéleti témákkal is foglalkozni 1989 után, úgy, ahogyan korábban nem lehetett. Köztük előkelő hely illeti meg Parti Nagyot. A mostani kötet nem tartalmazza a Se dobok anyagát, csak azt, ami azután született. Politikailag a Horn-kormány (1994–1998), az első Orbán-kormány (1998–2002), a Medgyessy- (2002–2004), a Gyurcsány- (2004–2009), a Bajnai-kormány (2009–2010), majd 2010 májusától az újabb Orbán-kormányok időszaka ez. Szépen végigkövethető, ellenzékben vagy kormányon van-e épp a szalonszélsőjobb, fene tudja, melyik a rosszabb. A könyv nagy tipográfiai leleménye, hogy a lapok szélén végig futnak az évszámok, és bolddal van jelölve, melyik évben vagyunk. Olvassuk a mondatokat, kipillantunk a lapszélre, és máris világos minden. Egyetlen oldalpáron – nyilván véletlenül – elmarad az évszámok futtatása, a 348–349. oldalon. Ahol épp egy súlyos pillanatról van szó: mikoris a kormányzat a kiskorúak iskolakerülését a rendőrök segítségével próbálta megrendszabályozni. Ki emlékszik már erre? 2012-ben volt. Hoffmann Rózsa volt az oktatási államtitkár, Gloviczki a közoktatási helyettes államtitkár. Istenem... „Pintér belügyminiszter javaslatára Orbán Viktor parlamentje ezen a júliusi csütörtökön a szokásos arányban megszavazta a dicsőséges fülkeforradalom tán legszánalmasabb és legröhejesebb törvényjavaslatát. Erejük volt hozzá, az eszük a jelek szerint teljesen elment” – olvasom az Iskolásbilincsben, és csak nevetek ma ezen. Ugyan, kérem, hol vagyunk már ettől. Legszánalmasabb? Legröhejesebb? Az elmúlt három hétből hozok simán három ennél szánalmasabb és röhejesebb példát.

Szóval a tárcák avulnak. Főleg azért, mert a politikai helyzet gyorsan változik. Olyan ütemben romlik, hogy az már íróilag is követhetetlen (magánemberileg is). Maga a szerző írja, hogy a magyar meséket azért hagyta abba, mert egyszerűen a való élet kezdte annyira túlhúzni a témát, hogy nem volt értelme követni (az igazsághoz tartozik, hogy a 2014-es választások előtt eldöntötte, abbahagyja, bár sejthető volt a választási eredmény). Másrészt, valljuk be, az is van, hogy a rendszeres publicisztikai munka fölemészti az írói kreativitást. Állandó leadási kényszer van, várják az anyagot, kell valamit produkálni...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése