2020. február 23., vasárnap

VILÁGNÉZETI KOMPROMISSZUMOK NÉLKÜLI MINŐSÉG

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: BOD PÉTER
2020.02.23.



A nemrégiben nyilvánosságra hozott Nemzeti alaptanterv irodalomoktatásra vonatkozói részleteiből kiderül, hogy Márai a jobboldal politikai-kulturális identitásában már korántsem azt a helyet foglalja el, amelyet az ezredforduló táján neki szántak.

A Horthy-rezsim felelőssége példa nélkül való a magyar történelemben; a tatárjárás és Mohács árnyéka csak annak a borzalmas valóságnak, amelyet ez a nemzedék felidézett, és amely kérlelhetetlenül bekövetkezett – írta naplójába 1945 elején Márai Sándor. Ha semmi mást nem idéznénk a XX. századi magyar próza egyik legnagyobbjától, ez a mondat önmagában elvenné a hazai jobboldal kedvét, hogy szellemi értelemben támasztékot keressen a „kassai polgárban”. 


Arra már az első Orbán-kormány idején kísérlet történt, hogy egy nevezőre hozzák a politikai szlogenként szajkózott „polgári Magyarország” fogalmát Márai életművével, amelynek egyik irodalmi tőkesúlyát az Egy polgár vallomásai című megkerülhetetlenül fontos könyve jelenti. A nemrégiben nyilvánosságra hozott Nemzeti alaptanterv (NAT) irodalomoktatásra vonatkozói részleteiből kiderül, hogy Márai a jobboldal politikai-kulturális identitásában már korántsem azt a helyet foglalja el, amelyet az ezredforduló táján neki szántak. Helyette esztétikailag vele össze nem mérhető életműveket akarnak beemelni a hazai kultúrpolitika irányítói a köztudatba. Olyanokat, akiknek jobboldalisága, vele a Horthy-rendszer iránti rokonszenve nem vitatható. 

Mindezt nem írhatjuk a véletlen számlájára. A magát polgárként meghatározó Márai életműve szívósan ellenáll annak, hogy beemeljék a Horthy-rendszert idealizálók táborába. A politikai boszorkánykonyha séfjei az ezredforduló táján még nem olvasták a szerzőt, akinek egyik idevágó, ám időközben túlidézett passzusa így szerepel a Napló 1943-1944 című kötetben: „Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a »jobboldaliság« címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő, mint »keresztény magyar ember« előjogokkal élhet e világban; egyszerűen azért, mert »keresztény, magyar úri ember«, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit (…)” Márai magától értetődő módon diszkvalifikálta magát a néhai kormányzó megtestesítette neobarokk világból...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.