2020. április 14., kedd

SZABAD SZEMMEL: A VÍRUS REMEK FEDŐSZTORI, HOGY ORBÁN EGY SPECIÁLIS PUCCSOT HAJTSON VÉGRE - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.04.14.


Európa hataloméhes embereinek egyfajta ajándék a dühöngő járvány.

A The Toronto Star vezércikke kiemeli, hogy a Covid-19 veszélyeztetheti a jogokat, valamint a jólétet is, mert akadnak erős emberek, akik olyasmit próbálnak keresztülvinni a járványra hivatkozva, aminek semmi köze sincs az emberek életének megóvásához. A mintapéldányuk Orbán Viktor. Ezek a politikusok egyébként is ahhoz szoktak hozzá, hogy fenyegetéssel és erővel őrizzék meg, illetve növeljék hatalmukat. A fertőzés pedig kényelmes mentség számukra, hogy szétverjék az elégedetlenséget, elhallgattassák az ellenzéket, drákói törvényeket vezessenek be, felfüggesszék tevékenységük alkotmányos korlátait. Ily módon azután egyre kevésbé demokratikus irányban haladjanak. A magyar kormányfő elérte, hogy meghatározatlan időre teljhatalmat kapjon, minden parlamenti felügyelet nélkül. Bírálók már jóval a mostani bajok előtt figyelmeztettek, hogy Orbán rossz útra viszi országát. De immár ott tart, hogy tényleges diktatúrát hozzon létre. És messze nincs egyedül. A hatalomnak ez a fajta megragadása már annyira elterjedt, hogy gúnyneve is lett: koronavírus-puccsnak hívják.

Egypártrendszert építgetnek

Orbán és a lenygel Kaczynski a diktatúra szószólói, akik saját országukban felszámolják a demokráciát. Ez a véleménye a Neue Zürcher Zeitungban publikáló Trieri Egyetem egyik professzorának, aki úgy látja, hogy a magyar és a lengyel kormány világért nem hagyna kihasználatlanul egyetlen válságot sem. Teljhatalmi törekvéseiket jobboldali értelmiségiek támogatják, odahaza és külföldön egyaránt. Markus Linden rámutat, hogy a magyar miniszterelnök megfosztotta jogkörétől az Országgyűlést. A lengyeleknél az elnökválasztás okoz izgalmakat. Úgy hogy Európa megint csak aggódik a jogállam állapota miatt. Budapest és Varsó azzal érvel, hogy náluk aztán a világon semmi hiba nincs a demokrácia körül, az a lehető legteljesebb mértékben érvényesül. Inkább a nyugati liberalizmussal van gond, no, meg a bevándorlással, a félrecsúszott jogrendszerrel, a médiával. Orbán egyszerűen pozitív értelmezést adott az illiberális demokráciának. De a szó elfedi a valódi jelentést, hiszen ez a két rendszer nem egyszerűen illiberális politikát folytat, hanem a jogállam, és annak elvei ellen fordul. A pluralistaellenes diktatúra bajnokai. Ideológiailag olyanok támasztják alá ezt az irányzatot, mint a lengyel Ryszard Legutko, a szellemtudományok doktora, az európai konzervatívok egyik frakcióvezetője Strasbourgban. Tézise meglehetősen egyszerű: a liberalizmus és a kommunizmus feltűnő párhuzamokat mutat, mert mindkettő utópia, amely brutálisan és erőszakosan lépett fel. A jogot és a bíróságokat úgy tekinti, hogy azok a nyílt társadalom állítólag zsarnoki eszmerendszerének segéderői. Az összeesküvés elmélet teoretikusához méltón azt vallja, hogy egy kicsinyke elit agymosást hajt végre a lakosságon és magához ragadta a vezetés a demokratikus intézményekben, főleg az EU-ban, mert szét akarja zúzni a hagyományos családmodellt. Ezért harcot hirdet, de annak nála nem része a hatalmi ágak megosztása, valamint a demokrácia megvédése. Ezt a programot azután a magyar és a lengyel vezetés hajtja végre, amikor egypártrendszert vezet be és felszámolja a jogállami intézményeket. Hivatalosan a szuverenitásért küzdenek Európa polipjával szemben. Az új jobboldallal összefogva olyan helyzetet kreálnak, amelyben minden megengedett. Hogy végrehajtsák tervüket, ahhoz készséges segítőket találtak, akik intellektuális mázt kölcsönöznek ennek a politikának.

Ausztriában is karanténban a sajtószabadság
Az Ausztriában dolgozó külföldi újságírók szövetségesének elnöke érthetetlennek és károsnak nevezi a Der Standardban, hogy az osztrák kormányban nem volt elég kurázsi, ezért nem tiltakozott, noha Magyarországon a felhatalmazási törvény alapján éppen felszámolják a sajtószabadságot. Hans-Peter Siebenhaar, egyik egyébként a német üzleti körök lapjának, a Handelsblattnak a bécsi tudósítója, rámutat, hogy a koronaválság a demokrácia próbaköve lett, amire Magyarország az ékes példa. Az osztrák vezetés mégis visszariadt attól, hogy szembesítse Orbán Viktort az igazsággal. 16 másik európai államnak viszont már több vér volt a pucájában: nagyon is egyértelműen kifejtették véleményüket a magyar viszonyokról, anélkül azonban, hogy néven nevezték volna az országot. De mindenképpen a média függetlenségét védték ily módon az orbáni illiberális demokráciával szemben. A kommentár megállapítja, hogy a sajtószabadságot Ausztriában is karanténba zárták, hiszen több külföldi újságírót kirekesztenek bizonyos sajtóértekezletekről, miután azok korábban kínos kérdéseket tettek fel a járvány kirobbanásáról. Így arról, hogy Tirolban miért voltak annyira mohók és gondatlanok a hatóságok, és miért nem zárták be a szórakozóhelyeket, amikor már tudván tudták, hogy nagy a baj. Majd amikor a nemkívánatos külföldi tudósítók helyett osztrák kollégák akartak ugyanerre rákérdezni, őket azzal hallgattatták el, hogy mindenkinek csak egyetlen kérdése lehet. Azaz válságban van a sajtószabadság, a médiát igyekeznek távol tartani a politikától, nehogy a hatalom körmére tudjon nézni. Vonatkozik ez a Kurz-kabinet sajtótájékoztatóira is, ott külföldi tudósítók nem lehetnek jelen. Ez viszont azt bizonyítja, hogy az osztrák vezetők bizonytalanok, miközben évtizedek óta a legsúlyosabb válság dúl. És egyre gyanakvóbbak a független médiával szemben. A hatalom a saját öndicséretét zengi, ahelyett, hogy bocsánatot kérne a hibáiért. A média viszont közben gazdaságilag nehéz helyzetbe került. Nagy az érdeklődés ugyan a tudósítások iránt, de elmaradnak a reklámbevételek. Ezért annyira sebezhető a sajtószabadság a vírusválság kellős közepén.

200 ezer ember életét veszélyezteti a hatalomért

Nem csak Magyarországon, hanem a lengyeleknél is aggasztó a demokrácia helyzete, az ország politikai káoszt él meg, a súlyos járvánnyal párhuzamosan – írja Paul Lendvai a Der Standardban. Emlékeztet arra, hogy a magyar szükségállapot törvény nagy vitát váltott ki mind az EU-ban, mind a sajtóban, mármint hogy tekintélyelvű politikusok igyekeznek megragadni a ragály nyújtotta lehetőségeket. Ám a vita elvonja a figyelmet mindarról, ami Lengyelországban folyik. Kaczynski Orbán legfőbb ideológiai szövetségese az unió átalakításáért zajló kampányban, az illiberális, nacionalista és vallási választóvonalak mentén. Ám míg a magyar vezető megalkuvó cinikus, addig a PiS erős embere nemzeti küldetéstudattal megáldott megszállott, akinek a szemében a pragmatizmus a gyengeség jele. Már öt éve próbálja megzabolázni a független igazságszolgáltatást. De az Európai Bíróság éppen a héten koppintott az orrára, amikor kimondta, hogy haladéktalanul le kell állítani a bírák számára létrehozott fegyelmi kamara munkáját. Közben azonban a hatalom mindenáron meg akarja tartani az elnökválasztást, nem egészen egy hónap múlva. Függetlenül az egészségügyi kockázatoktól, amelyek a levélszavazás lebonyolításában közreműködő 200 ezer ember életét veszélyeztetik. De lehet, hogy ez politikailag is kockázatos kísérletnek bizonyul az ötletgazda Kaczynski számára...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.