2020. június 17., szerda

SCHILLING ÁRPÁD: ISZONYAT SEBESSÉGGEL HÚZ EL A VILÁG MAGYARORSZÁGTÓL, AMI EGYRE INKÁBB ÖNMAGA ÁRNYÉKA, EGY KOPJAFA

24.HU
Szerző: BOMBERA KRISZTINA
2020.06.16.


Schilling Árpád rendező, a Krétakör Színház egykori alapítója és felesége, Sárosdi Lilla színésznő két éve élnek gyerekeikkel, Frigyessel (7) és Franciskával (11) Franciaországban, Lyontól nem messze egy ötezer fős kisvárosban, Die-ben. A koronavírus okozta karantén ideje alatt beszélgettünk, illetve kicsi a karantén után is. A Schilling Árpáddal készített videóinterjú a noklapja.hu-n, itt nézhető meg.

Mennyire volt nehéz az otthoni tanulás a gyerekeknek és persze nektek a karantén alatt Die-ben?

Az online oktatás feltételei Franciaországban sem voltak előkészítve. Küldtek ugyan anyagokat a tanárok, de arra alapoztak, hogy majd a szülők tanítanak helyettük. Franci már egyedül tanul, de Fricit mi próbáltuk szinten tartani Lillával az instrukciók alapján, amiket kaptunk. De mi még nem tudunk olyan jól franciául, hogy ezt meg tudjuk oldani.Én szigorú vagyok, Lilla engedékenyebb.Mivel úgy érzem, a fiam nehezebb helyzetből indul, mint a régóta itt élő gyerekek, én akkor sem engedtem két hét pihenőt tanulás nélkül, amikor az iskolában éppen tavaszi szünet volt.

Nem gondoltam volna, hogy szigorú szülő vagy.

Frici nem is akart velem tanulni. Kijelentette, hogy így nem hajlandó. Bár változtattam a stílusomon, végül abban maradtunk, hogy Lilla veszi át az ügyet, én pedig kívülről támogatom a folyamatot.

Mindaz, amit rólatok olvashattam az elmúlt időszakból, emlékeztetett a saját amerikai beilleszkedési küzdelmeimre kicsi gyerekekkel. Akárcsak ti, én is előbb ismertem az összes szomszédot, mint a férjem, többet és szívesebben csacsogtam, és ez sokat segített kapcsolatokat teremtenünk. A gyerekeink hamar beilleszkedtek, és jobban beszélték nálunk a nyelvet – akárcsak nálatok. És nincs szabad iskolaválasztás az Egyesült Államokban, mentünk a sarki suliba, aminek én kizárólag az előnyét láttam.

Lillát jobban mozgatják a szociális kapcsolatok, mint engem, ő nyitottabb személyiség nálam. Budapesten sem voltam egy partiarc, és itt is kerülöm a társasági eseményeket, leszámítva a fesztiválokat, előadásokat. Lilla helyzete egyébként is más, ő állandóan itt van a városban, míg én az év felében külföldön dolgozom. Ha itthon vagyok, jobban örülök, ha a gyerekekkel vagyok és a feleségemmel. A mi gyerekeink is állami iskolába járnak. Ez egy hagyományos iskola, nincs benne semmi speciális. De a franciául még nem elég jól kommunikáló diákokkal külön foglalkozik egy-egy segítő, ami nagyban segíti a gyerekeink beilleszkedését amellett, hogy a francia iskolákban az első években nincsenek nagy elvárások, nem nagy a nyomás. Öt éven át annyi az elvárás, hogy írni, olvasni és számolni megtanuljanak, a többi mellékes. Ráadásul nincsenek osztályzatok, csak tanári vélemények. Nem buktatnak, inkább vegyes osztályokat hoznak létre, ahol a kisebbek a nagyobbakkal vannak együtt, és újra és újra ismétlik ugyanazt. Fontos még, hogy a francia iskolában nincs állandó osztályfőnök. Minden évben újraosztják az osztályokat, új a vezető tanár és újak az osztálytársak. Újra és újra kell építeni a szociális hálót, alkalmazkodni kell, miközben az udvaron természetesen mindenki találkozhat, hiszen a nap közepén van egy kétórás szünet, amikor a diákok haza is mehetnek.Szerdán nincsen tanítás. Nyugodt tempóban, lassan oktatnak, csak később, 12 év körül kezdődik a terhelés. Magyar szemmel nézve akár túl lazának is tűnhet a rendszer, de nagy nyugalmat ad a diákoknak, tanároknak és szülőknek egyaránt. Szerettem volna magamnak ilyen iskolát hajdanán.Mindenhol a világon a szülőnek extra szorongás az, hogy miként készítse fel a gyerekét az iskolára. Ilyenkor arra gondolok, milyen szerencsés helyzetben vagyunk például azokhoz a magyarországi roma családokhoz képest, akiknek nem elég azzal megküzdeniük, hogy emberszámba vegyék őket, még azt is elvárják tőlük, hogy a gyerekeik úgy jelenjenek meg az iskolában, mintha nem a nyomor torkából érkeztek volna. Nem az iskola segít rajtuk, nekik kell elfogadhatóvá válniuk az iskola számára. És ha nem sikerül, akkor majd jön az iskolarendőr meg a családi pótlék megvonása...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.