2020. július 27., hétfő

A MINISZTER, AKI A LELKIISMERETÉT KÖVETVE LEMONDOTT

AZONNALI.HU
Szerző: HEGYI GYULA
2020.07.27.


Kósáné Kovács Magda amikor falakba ütközött, önként, lelkiismeretét követve lemondott miniszteri tisztségéről, amit azóta sem sokan tettek meg.

79 éves korában elhunyt Kósáné Kovács Magda pedagógus, szakszervezeti vezető, MSZP-s, majd DK-s politikus, aki a Bokros-csomag elfogadásáig, 1994 és 1995 között munkaügyi miniszter volt
.

Kósáné, ahogy hivatalosan nevezték, és Magda, ahogy nagyon széles körben mindenki ismerte, a rendszerváltás egyik karakteres politikusa volt. Nem női kvótán lett politikus, az érett Kádár-rendszerben és a fiatal demokráciában végigjárta a politikussá válás grádicsait. Magyar-francia szakos tanárként kezdte, Petőfi-kutatónak is készült, akadémiai intézetnek külsőzött. Aztán előbb a tanítás mellett, majd ahelyett párt- és szakszervezeti funkcionárius lett belőle. Sok ilyen élet volt, és a legtöbbje ki is fulladt az államszocializmus bukásával.

Őt nem törte meg a „bukás”, elfogadta a fordulatot, és politikusi pályája a demokráciában teljesedett ki. Jelentős része volt az MSZP megalakulásában, parlamenti, majd kormánypártként való elfogadtatásában. Az Antall-kormány idején igazi parlamenti debattőr lett, a Horn-kabinetben pedig munkaügyi miniszterként próbált érvényesíteni valamit a rendszerváltozás szociális ígéreteiből.

Amikor falakba ütközött, önként, lelkiismeretét követve lemondott miniszteri tisztségéről, amit azóta sem sokan tettek meg.

Az MSZP 1998-as veresége után jórészt ő rázta egybe a széthullani készülő pártot, és juttatta el odáig, hogy 2002-ben legyőzhesse Orbán Viktort. Pályája lemenő ágát is ő maga tervezte meg. 2004-ben az Európai Parlament képviselője lett. Bár biztos befutó hellyel kapacitálták a folytatásra, 2009-ben nem indult újra az EP-választásokon. Utolsó, még aktív éveiben a fiatal politikusjelöltek képzésével foglalkozott, és átlépett Gyurcsány Ferenc pártjába.

Én a rendszerváltó Magyar Hírlap újságírójaként találkoztam vele először. Akkor még szakszervezeti vezető volt, és a művelődési házaik megmentéséről szerette volna meggyőzni rajtam keresztül az akkori csúcsliberális lap olvasóit. Egy funkcihoz mentem be és egy értelmes, rokonszenves asszonytól jöttem ki, aki

pontosan értette, hogy a letűnő rendszerből csak annak szociális és kulturális értékeit szabad megőrizni.

Nem ő tehet róla, hogy végül pontosan fordítva történt, ezek az értékek tűntek el és a diktatórikus szellem szivárgott vissza. Ellenzéki képviselőként fiatal újságírókat gyűjtött maga mellé, nem a hivatalában, hanem laza sörözések formájában. Miniszterként kemény volt és határozott, de Horn Gyula akaratába az ő bicskája is beletört...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése