2020. július 31., péntek

MINTHA SEMMI SEM TÖRTÉNT VOLNA… - JÚLIUSI KRÓNIKA

HÍRKLIKK
Szerző: KÉRI LÁSZLÓ
2020.07.31.


Júliusban mintha kettévált volna a világ. Három kontinens legnagyobb országaiban még le sem csöngött a járvány első hulláma, sőt, egyre rosszabb adatokat publikáltak, miközben más helyeken – Ausztráliától Spanyolországig – már a második hullám elindulásától rettegtek, s nem éppen alaptalanul.

Magyarország mindeközben a biztonság és a nyugalom szigetévé szelídült. A közéleti viták többsége ebben a hónapban zavartalanul simulhatott vissza abba a kerékvágásba, amelynek nyomai eddig is ugyanabba a Nagy Semmibe vezettek tovább. A kínálkozó tucatnyi vitatémából néhány olyan jellemzőt emeltünk ki, amely a maga konkrétságán túl, arra is alkalmat teremthet, hogy a meghatározó szerkezet egésze felől is elmerenghessünk.

1. A hónap legelején a parlament elfogadta azokat a szabályokat, amelyek lehetővé teszik a Színház- és Filmművészeti Egyetem eddigi önállóságának jelentős megnyirbálását, és sokkal szorosabb állami felügyelet alá helyezését. A közvetlenül érintettek ezt a lépést – előtte is, és utána is – az évek óta erőltetett kultúrharc rájuk való kiterjesztéseként értelmezték. S mi tagadás, a kormányzati álláspontot magukévá tevő megnyilatkozóknak mindezt nem is jutott eszükbe letagadni. A számos tanulság egyikeként ezúttal azt is rögzíthettük, hogy a leginkább érintetteknek mennyire nincs semmi esélyük arra, hogy beleszólhassanak saját intézményük sorsának alakulásába. (A részletek felől lásd ITT)

2. A júliusi hónap leginkább átlátszó, és a hajánál fogva előcibált konfliktusát a Lánchíd felújításának összege és időzítése körüli viták jelentették. Kormányzati oldalról úgy vélekedtek, hogy ez a felújítási káosz lehet a legkiválóbb bizonyítéka az új fővárosi vezetés alkalmatlanságának és szánalmas amatőrizmusának. A fővárosi vezetés és az ellenzék viszont akként vélekedett, hogy a kormány megpróbálná a maga évtizedes mulasztásai miatti felelősségét az új rezsim nyakába varrni. Az ügy fontosságát és a remélt politikai tét nagyságát mi sem mutatja jobban, mint az, hogy mind a két oldalról a hatalmi osztály első vonalbeli politikusai szólaltak meg, érzékeltetve a konfliktusból származó politikai károk és nyereségek valós jelentőségét. (A részletek felől lásd ITT)

3. A hónap legjelentősebb és a legnagyobb tétet érintő vitáját a leendő uniós költségvetés kereteinek elfogadása során tanúsított magyar magatartás kapcsán élhettük meg. Érthető okokból. Az Orbán-kormánynak ugyanis számos oka lehetett arra, hogy az előző években rendre hangoztatott kritikákat ezúttal tömören és milliárdos tétekre menően volt kénytelen meghallgatni és kivédeni. Eme ütközetre külföldön és belföldön egyaránt igyekezett felkészülni. A hazai választói bázis előzetes lojalitását biztosítandóan, keresztül is erőltettek egy olyan parlamenti határozatot, amely eleve arra kötelezte volna a kormányt, amit ilyen alkalmakkor amúgy is állandóan és szünet nélkül hangoztatni szokott. (A parlamenti határozat szövege ITT és ITT olvasható.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése