Szerző: Határátkelő
2020.10.26.
„Gondoltam, én is megírom a történetem, meg hogy hogyan érzek ezzel a külföldi élettel kapcsolatban.
Tizenkilenc évesen jöttem ki egy dél-angliai faluba au-pairkedni, ennek már 24 éve. Amerika lett volna a következő állomás, de az élet közbeszólt, ismerkedés, aztán házasság (angol fiúval), pár év múlva két gyerkőc is született. Most már kutyus is van pár éve, ház, munka – az élet ide köt.
A kezdet nehéz volt, ugyanakkor kaland is, így visszanézve. Amikor kijöttem, még nem nagyon volt fiatalként más lehetőség, mint az au-pairkedés, én egy jómódú, felső középosztálybeli angol családhoz kerültem.
Egy négyéves kislányra kellett vigyáznom, vacsoráztatni, játszatni, vinni iskolába, játszó klubokba. Ez a kislány mára egy 28 éves hölgy és Londonban él, sikeres karrierje van. A mai napig jó a kapcsolatunk, akárcsak anyukával és apukával...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.