„NEM LEPŐDTEM MEG AZON, HOGYAN BÁNT VELEM AZ ÁLLAM, DE AZÉRT SZARUL ESETT”

24.HU
Szerző: BAKSA ROLAND
2020.11.21.

A koronavírus-járvány második hulláma az elbocsátásoknál is újabb hullámot generál, de a tavasszal álláskeresési járadékot igénylők kálváriája olykor még az őszre sem zárult le.

Miután a koronavírus-járvány második hullámában a kormány korlátozásokat vezetett be, több szektorban megállt az élet, újabb elbocsátások kezdődnek. Most azonban már kevesebb tartalékkal rendelkezhetnek azok, akiket elküldenek a cégek, mint az első hullámban érintettek, ezért még fontosabb lenne a gyors állami segítség. Ebben viszont az intézményrendszer már az első hullámban sem remekelt.

Akkor több extrém esetről is beszámoltunk. Noha az igény beadásától számítva 8 nap alatt el kellene bírálni az álláskeresési járadékra jelentkező kérelmét, Budapesten és Pest megyében jellemzően egy másik pályára állították az ügyintézést a kormányhivatali dolgozók, így pedig 60 nap alatt hoztak határozatot. Sőt, megesett, hogy ennyi idő alatt sem, illetve sokszor a pénz utalása további heteket csúszott. Az általunk ismert leghosszabb ügy Tamásé volt, az ő igénylését a kérelmének beadásától számítva a századik napon bírálta el a kormányhivatal, és az állásának elvesztése utáni 110. napon kapott segítséget. Akkor, amikorra már szerzett magának egy másik munkahelyet.

Van, akinek a kálváriája azonban ennél is hosszabban húzódott, olvasóink nemrég keresték meg lapunkat azzal, milyen hosszú procedúrában volt részük. Sára egy dizájnerékszereket árusító boltban dolgozott a fővárosban, március végén mondtak fel neki. A kilépő papírjait azonban csak egy hónappal később kapta meg a volt munkáltatójától, ő pedig május 11-én jelezte elektronikusan a kormányhivatalnak, hogy állástalan lett, és igényelte a járadékot. Sokáig semmiféle reakció nem érkezett a hivataltól, hiába próbálta őket elérni, aztán augusztus közepén sikerült beszélnie a kormányhivatali ügyintézővel, és azzal rázták le, hogy előreveszik. Három hónappal a kérelme beadása után. Eltelt további két hét, aztán szeptember elején felhívták Sárát a hivatalból, hogy bizonyos okmányairól küldjön másolatot – pedig erre elvileg nem az amúgy 60 napos határidejű ügyintézés századik napján túl kellene felhívni a kérelmező figyelmét, hanem a folyamat elején.

Újabb két hét múlva keresték, hogy adja meg az okmányainak másolatát – azt, amit két hete ő elküldött. Aztán pár napra rá, szeptember 21-i dátummal kapott egy levelet, hogy az utolsó előtti munkahelyéről származó papírokat is juttassa el a munkaügyi hivatalnak számára. (A két munkahelye között pár hónap eltelt, de akkor nem kért munkanélküli segélyt, a legutóbbi helyén pedig durván másfél évet volt alkalmazásban.) Egy hét türelmet kért, mivel a cég könyvelője épp szabadságon volt.

Az ügyintézést 135 napja húzó kormányhivatal szeptember 23-i dátummal határozatot hozott, amelyben megállapították, hogy Sára jogosult az álláskeresési járadékra a május 11. és június vége közötti időszakra. Egyúttal kérték, hogy menjen be a munkaügyi központba.

Már csak öt napot kellett várnia, szeptember 28-án meg is érkezett a járadék, 140 nappal az után, hogy jelezte munkahelyének elveszítését az államnak, és fél évvel az állás megszűnése után...

ITT OLVASHATÓ