2021. november 15., hétfő

SPORTOLÓAGY 2

JÓREGGELT EURÓPA
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2021.11.15.


A kuplerájból készülnek kidobni a bútorokat. Pedig a madámot kellene. A bútorok jók ugyanis, a lányok is, csak a kupleráj üzemeltetője alkalmatlan.

A Nemzetközi Öttusa Szövetség (UIPM) elöljárói úgy döntöttek, hogy kidobják a lovaglást az öttusából. Tudniillik macerás. Baj van a lovakkal. Majdnem mindig, majdnem mindenhol. A lovak pedig ugyebár lóból vannak, azokkal nem lehet mit tenni. Kész, ennyi.

Volt nekem egy lovam, Gazsinak hívták. Pontosabban nem az enyém volt, az alagi diplomataistállóban állt, én csak kijártam lovagolni. A megismerkedésünk sajátosnak volt nevezhető. Elvitték a régi lovamat, kértem egy másikat. A lovászok tudták, nincsenek különösebb igényeim, azt szeretném – elsősorban a ló érdekében – hogy nagy legyen, erős, ne valami kényes kis arab (akkor még 190 centi voltam és 90 kiló, ez nem olyan borzasztó, de egy 40 kilós zsokéhoz szokott lónak mégis kicsit sok). Bementem az istállóba, nyitogattam a boxajtókat, hamar találtam egy akkora lovat, hogy alig bírt megfordulni a számára szűk boxban. Szóltam, hogy őt kérem. Azt mondták, ne kérjem, vad, kezelhetetlen. Hagyja magát fölnyergelni, ki is jön az udvarra, de ha valaki megpróbál felülni rá, azt már a fejével odébb löki, leteríti. Kétéves korában hozták el a galopp pályáról, olyan nagyra nőtt, hogy nem fért be a startboxba. Nem szereti az embereket.

Érdekelni kezdett az illető, gondoltam, beszélek vele. Egy depresszióba süllyedt versenyző, aki csalódott az emberekben. Az egyik lovász kivitte Gazsit az udvarra, én meg ahogy mindig szoktam, odamentem bemutatkozni. Megsimogattam a homlokát, aztán a két kezembe vettem a pofáját és eldörmögtem neki, hogy miért vagyok itt. Érdeklődve forgatta a fülét. Fölnyergeltem. Felültem. Mondtam, na Gazsi, akkor talán menjünk. Elindult. Az istállószemélyzet leesett állal nézett. Eddig ha netán valaki eljutott odáig, hogy felült rá, Gazsi azzal fejezte ki tiltakozását, hogy nem indult el. Állt az udvaron mozdulatlanul.

Végigsétáltunk az erdőn. Mikor kiértünk a rétre, lejjebb eresztettem a szárat, és szóltam, hogy térjünk át a vágtára. Fütyült a menetszél a fülem mellett...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.