MINDEN HOGY BEZÁRULT

NÉPSZAVA
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2021.12.25.

1989 körül az ember hitt a jövőben. Megkockáztatom, hogy egy szabadabb, egyenlőbb és testvériesebb jövőben. Sőt, elő is akarta idézni a jövőt. A rendszereknek, embereknek és dolgoknak meg kell változniuk. Nem élhetünk úgy, mint eddig. Sorsunk a kezünkben. Tetszik, nem tetszik az ember elsősorban ember volt, s csak másodsorban egyik vagy másik állam, vallás, osztály, rend és csoport tagja, hitte, hogy az egész világ megújul, nemcsak az ő kicsiny, szűkre szabott egyéni élete. Hinni kezdett a haladásban. Megint hitt az észszerűségben, sőt, a tudományban. Hinni kezdett a társadalmi felemelkedésben, az együttérzésben: az ember és ember közötti szolidaritásban.

Út a reménytől a reménytelenségbe

2021 fordulóján az ember elvesztette hitét a jövőben. Azt érzi, hogy minden történelmi lehetőséggel rendelkezett, de kiengedte a kezéből, s többé nem rendelkezik sorsa felett. Elveszett a hite a másik emberben és önmagában. Szomorú reménytelenséggel úgy képzeli, hogy minden rosszabb, kevésbé szabad, egyenlőtlenebb és ellenségesebb lesz. Az emberek – államok, nemzetek, fajok, vallások, osztályok, kasztok, családok, nemzedékek, barátok – egymás ellen fordultak, a természetet idegenné és ellenségünkké tettük. Élőkből túlélőkké lettünk. Vezetőink halálunkig „tévedhetetlenek velünk”. Az apokalipszis-várás életprogrammá vált: következő járvány, következő gazdasági válság, következő környezeti katasztrófa, következő háború és tömeges menekülthalál. Itt vagy „Gulliverként halálod Lilliputjában”. A reményvesztés első hulláma a 2001. szeptember 11-i terrortámadással és az arra adott amerikai válasszal következett. A Bush-Cheney-világ valamennyi területen – egypólusú hatalmaskodásában, két felesleges és drága háborújában, fegyver- és olaj-üzletelésében, gazdaságpolitikájában, a klímakatasztrófa kockázatának elutasításában – a szolidaritás, a társadalmi esélyegyenlőség ellen vette fel a harcot. Elpazarolta a világidőt, vagyis a glóbusz környezeti és társadalmi egyenlőtlenségi katasztrófájának elhárításához szükséges időt. Elvesztegette a világforrásokat, azokat a pénzeket, amelyeket a konfliktusok békés megoldására használhatott volna. Elkezdte szétzúzni a második világháború után létrehozott liberális demokrata világrendszert, amelyet egypólusú irányítása mellett meg kellett volna reformálnia. A reményvesztés második hulláma a 2010-es évek közepén jött el, amikor a globális válságok hatására megjöttek a szuverenista-populisták, akik a globális világot erős nemzetállami rendszerekbe igyekeztek szervezni a nemzeti, faji, vallási szolidaritás eszméjével: America First, Brexit, a Krím Oroszországé, él még Lengyelország, magyar, merj nagynak lenni! Ez a baisse-re játszás, a nulla összegű játék, a "vagy ők vagy mi" politikája. A baloldali progresszív prófécia újra felfedezte a világméretű osztályharcot. A jobboldali prófécia pedig a nemzetállamok és a globális/regionális intézmények közötti, illetve a nemzetek és fajok közti háborút. Ami a mi kárunk, az az ő hasznuk: az amerikaiak kára a kínaiak haszna; az angolok – magyarok, lengyelek, olaszok stb. – bőrére megy az Európai Unió; ha Amerika győz, Oroszország veszít. Ha a migráns bejön, a munkádnak vége, mert az ő munkája a te munkanélküliséged. Légy szolidáris a nemzeteddel! Dehogy minden ember testvér, csak a keresztény, csak a fehér, csak a magyar, csak a családodhoz tartozó! Jólétünk magunktól függ és attól, hogy mások nem részesülnek belőle: először mindig magadra és családodra gondolj! „Szögesdrót-eső. / A magasság is hozzánk / alacsonyodott” – írta Kányádi Sándor még Ceauşescu Romániájában...

ITT OLVASHATÓ