AZ ESZKÖZKÉNT HASZNÁLT KERESZTÉNYSÉG - INTERJÚ TOMÁŠ HALÍKKAL

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: FRANÇOIS EUVÉ
2022.01.21.

Tomáš Halík – foglalkozására nézve pap, teológus és szociológus – jelentős alakja a cseh katolikus egyháznak. Nagy hatású írásai számos országban ismertek. Mivel belülről látta, milyen is volt az egyház a kommunista rezsim alatt, az újabb események tükrében nem túl bizakodó a kereszténység európai jövőjét illetően. Az interjú, amelyet François Euvé, az Études című francia katolikus folyóirat főszerkesztője készített, és amelyet enyhe rövidítéssel adunk közre, a lap januári számában jelent meg.

---

– Kérem, mondjon pár szót magáról. Milyen szerzők hatottak Önre?

– Elvilágiasodott értelmiségi család gyermekeként 1948-ban születtem Prágában. Vagyis abban az évben, amikor a kommunisták Csehszlovákiában megszerezték a hatalmat. Nem egyik pillanatról a másikra tértem vissza a valláshoz, hanem fokozatosan. Eleinte csak a rezsim által tiltott katolikus kultúra vonzott: a prágai templomépítészet, az egyházi zene, és vonzottak az olyan szerzők is, mint C. S. Lewis, François Mauriac, Graham Green, Julien Green, Léon Bloy vagy Georges Bernanos, és még sorolhatnám. De csak a prágai tavasz idején, 1968-ban ismertem meg néhány kiváló papot; akkortájt engedték ki őket a börtönből, miután másfél évtizedet töltöttek rács mögött. Sokan közülük valamiféle isteni pedagógiának tekintették az üldöztetést, az egyház korábbi triumphalizmusától való megszabadulás, a megtisztulás lehetőségének. Ezek a papok a börtönből az ökumenizmus gyakorlásának élményét hozták magukkal, és egy egészen más – csakugyan ökumenikus – egyházról álmodoztak, olyan szegény és főleg nyitott egyházról, amely csakugyan segíteni akar az embereken. Nekik köszönhetem, hogy sikerült megértenem a II. Vatikáni Zsinat reformjainak szellemiségét. A hetvenes évek elején kerültek kezembe Teilhard de Chardin könyvei, ezzel új világ nyílt meg előttem. Bennem Teilhard tudatosította az elhivatottságot. Csakhogy az én esetemben a papi hivatáshoz vezető út nem a kommunista hatalom által ellenőrzött szemináriumon át vezetett; én a „földalatti egyházzal” vettem fel a kapcsolatot. Titokban végeztem teológiai tanulmányokat, illegális kurzusokon vettem részt, és titokban szenteltek fel, 1978-ban, az NDK-beli Hugo Aufderbeck erfurti magánkápolnájában. Ezután, tizenegy éven át, illegálisan gyakoroltam a papi hivatást. Volt polgári hivatásom is, mint pszichoterapeuta főleg alkoholistákkal és kábítószeresekkel foglalkoztam. De ezeket az éveket egyszer már elmeséltem a From the Underground Church to the Labyrinth of Freedom című könyvemben, ezt több nyelvre is lefordították...

ITT OLVASHATÓ 

AZ ÉS 2022/3. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

AZ ÉS 2022/3. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)