A NAGY DURRANÁS

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2022.07.28.

Nézzünk körül így indulásképp az elmúlt száz év tíz legsikeresebbike után a kietlen pusztaságban. Hogy hol is élünk. Mi az, ami elibénk tárul, ha nem Orbán szétfolyó képét kell bámulnunk. Nos, hát, kedveseim: kilóg az ország valaga a lukas gatyából. A forint fost se ér. Egekben az infláció. Milliók nem tudják, télen miből fizetik ki a rezsit. A hiány hegy nagyságú. A gazdaság összeomlás előtt. Utálunk mindenkit. Nincs jövő, amit várhatnánk. A jelen kilátástalan. És még a fülünk is lekonyul. Ilyenkor elmereng a fajtiszta kipcsak Európa DNS-ével a valagában, mi marad, illetve és legfőképp mi az, ami hiányzik az elaléló boldogsághoz.

Tűzijáték, baszki. Tűzijáték nélkül nekünk élni nem lehet, mert hová is vezetne az. Ezt épp nem tudjuk, mert ki tud itt valamit is. Ugyan százezrek írták alá a kérvényt, hogy ne legyen a kurva nagy nemzeti ünnepen másfél milliárd elpufogtatva, a városok sorra fújják le a semmire sem való cirkuszt, és a pénzt közjóra, szegényekre fordítják, mert akad, akiben még él a józanság szikrája. Viszont a NER nem enged. A NER azt mondta, lesz tűzijáték, és lett tűzijáték. Mint ahogyan vasaló a nyaraláskor. Úgy is lett. Valahogy úgy nézünk tátott szájjal ki a fejünkből a szemünknél lévő lukon, az egyre szűkülő résen a tébolyda kerekülő sarkaiba.

Ám. Ha már nem akarja a bávatag és megvezetett jószág, hogy nemzetileg pufogtassanak neki, meg kell magyarázni, mégis miért teszik ezt vele. Azért verik mert szeretik? Úgy hozzávetőleg. Zsenánt volna bevallani, hogy a pénzt már rég odaígérték valamelyik cimbinek, akit ki kell fizetni, mert majd kérnek tőle valamit, vagy már kértek is. Vagy csak úgy voltak jók a pénzünkből, amiről nem kérdezik, mire költhetik el. Sőt, ha hangsúlyosan kérjük, ne arra csesszék el, amit kimondottan nem szeretnénk, csak azért is. Nem, hogy kibabráljanak velünk, hanem, mert a szavunk annyit is ér, amennyink van. Semennyit.

Gondolkozik aztán ilyenkor a propagandagépezet, füstöl az összes feje neki erősen, akárha isten farhátja, mi az, amivel a bávatagokat még nem vertük át. Mi lehet – most épp a tűzijáték okán -, amivel olybá tűnik, az a bűvös hatás, hogy jót teszünk, miközben valójában kicseszünk velük. Látjuk a propagandagépezet összes fejét, ezt most hogyan magyarázzák, mivel akasszanak hasba, amikor mind az összes fejeknek egyszerre ugrik be, hogy a pátoszok. Mindegy milyenek, szent szánkók, a karácsony hamis csöndje vagy a hit álságos tisztelete. A pátoszokkal nem lehet hibázni – vélik a fejek, és voltaképp itt kezdődik el minden.

Az összes csoda, illetve az egy nagy, amelyik olyan mahomet hatalmas és tömény, hogy csak kisebb adagokban fogadható be. Így és ezért nem egyben tárom a nyájasok elé mind az egészet, hanem csak cafatokban, hogy le ne essünk a székről közben, de azért is, hogy jobban kijöjjön a bukéja. A pátosz tömjénes, füstös és fostos íze. „A keresztény Magyarország születésétől máig tartó ezer év sűrített krónikáját jeleníti meg olyan formában, amely a nemzeti értékek emlékének tanulságát és a Szent István-i örökség átadását helyezi a középpontba a gyermekek, a fiatalok, a jövő nemzedék számára…”

ITT OLVASHATÓ