L. RITÓK NÓRA: MINDEN ÚJABB FOTÓNÁL HATVANPUSZTÁRÓL ESZEMBE JUT BUKAREST

FACEBOOK
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2025.09.03.

Egyszer egy konferencia végett Bukarestben jártam. A rendezvényt a parlamentben tartották, a nemzetközi konferenciateremben, és kapcsolódott hozzá egy körbevezetés is. (Egyébként nyilvános turista program ez.) Azt tudni kell, hogy ez az épület 1984 és 1994 között épült, Nicolae Ceaușescu megrendelésére. A világ második legnagyobb parlamentépülete, és Ceausescu megalomániájának jelképévé vált.

Néhány adat a Wikipediaból: „A projektet 1990-ig meghosszabbították, de a mai napig nem fejeződött be teljesen az eredeti tervek szerint. Az összesen 1100 nagy méretű tárgyalóteremből mindössze két nagyterem és további 400 készült el, illetve van használatban. Alapterülete 270-szer 240 méter, talajszint feletti magassága 86 méter, de további 92 méterre nyúlik le a föld alá. Ez 12 föld feletti és 8 föld alatti emeletet tesz ki.
Az épületnek nyolc földalatti szintje van, a legmélyebb egy nukleáris bunkernek ad otthont, amelyet 20 km hosszú alagút köt össze a főbb állami intézményekkel. A bunker egy 1,5 méter vastag betonfalakkal ellátott helyiség, amelyet sugárzásállónak szántak. Az óvóhely egy főcsarnokból - főhadiszállás, amely telefonos összeköttetéssel rendelkezett volna Románia összes katonai egységével - és több, az állami vezetés számára kialakított lakrészből áll, amelyeket háború esetén kellett volna használni.

A felhasznált anyagok között szerepel 3500 tonna kristály, melyből 480 csillárt, 1409 mennyezeti lámpát és tükröt gyártottak; 700 000 tonna acél és bronz a monumentális ajtókhoz és ablakokhoz, csillárokhoz és oszlopfőkhöz; 1 000 000 m³ márvány, 900 000 m³ fa (melynek több, mint 95%-ban hazai eredetű) a parkettához és lambériához, többek között dió, tölgy, cseresznye, szil, hegyi juhar; 200 000 m² összfelületű különböző méretű gyapjúszőnyegek (a nagyobb szőnyegek némelyikének szövéséhez gépeket kellett az épület belsejébe vinni); bársony és brokát függönyök, ezüst és arany hímzésekkel és passzázsokkal díszítve.”

Elképesztő volt bejárni is a termeket, pedig töredékét láttuk. Ami legjobban megmaradt bennem, az egy olyan terem, aminek az egyik fala mentén egy teljesen értelmezhetetlen márványkarzat volt, mindkét oldalán lépcsővel, római szobrokkal. Aki körbevezetett minket, azt mondta, innen tartott Ceausescu reggelente eligazítást az alattvalóinak. Jó magasról nézhetett le rájuk, és csakugyan császárnak képzelhette magát.

Minden gazdagsága ellenére nem tudta azt az érzést kiváltani belőlem, mint amit egy történelmi kastélylátogatás alatt érzek. Nyilván azért nem, mert a helyzet más volt. Talán úgy tudom ezt megfogalmazni, hogy a történelmi kastélyoknál érezhető mindig valami kulturális tartalom, és ez felülkerekedik a gazdagság magamutogató látványán.

Ez is egy korszak volt, és persze az épület használatban van, ha nem is lehet minden terét funkcióval betölteni, de mindenképp jelképe lett annak a kornak, a diktatúra korának. Ma turisták látogatják és bármilyen impozáns, mindig ott marad benne a diktatúra üzenete az utókornak.

ITT OLVASHATÓ