Szerző: L. RITÓK NÓRA
2026.02.26.
Mert egyszerűen máshogy, és más eszközökkel képes erre.
Eszembe jutott pl. mennyire fontos lenne, hogy ne mindig ugyanúgy nézzünk rá egy problémára. Azon a rögzült módon, amelyeket megkapunk mindig, és képtelenek vagyunk tőle megszabadulni. Akkor is így gondolkodunk, ha világosan látszik, hogy nincs eredménye.
Mondok egy példát:
Gyakran kapom meg én is ezt a mondatot: „nagyszerű, amit csinálsz, mert megmented a gyerekeket”, vagy „ha egyet is megmentettél, már tettél valamit….” stb.
De jó ez a megközelítés? A megmentés persze pozitív történet, ha valaki kiment egy fuldoklót a folyóból, újjáéleszt egy szívleállás miatt rosszul lett embert, nem enged bántani egy időst, vagy éppen gyereket a villamoson, kiment valakit az égő házból, stb… ezek csakugyan hőstettek.
De jó ez a megközelítés? A megmentés persze pozitív történet, ha valaki kiment egy fuldoklót a folyóból, újjáéleszt egy szívleállás miatt rosszul lett embert, nem enged bántani egy időst, vagy éppen gyereket a villamoson, kiment valakit az égő házból, stb… ezek csakugyan hőstettek.
De jó az, ha így gondolunk a generációs szegénységben élőkre? Nem jobb lenne olyan rendszereket működtetni, amiben nem kerülnek tömegesen olyan helyzetbe gyerekek, emberek, hogy mások könyörületességére szoruljanak? Jó az, ha ezt a fajta „megmentő” szerepet erősítjük, ahelyett, hogy az intézmények esélykiegyenlítő működésére koncentrálnánk?
Mindig sokat gondolkodom a generációs szegénységben élő embereken. Hogy ők hogyan élnek meg dolgokat… mert érteni szeretném őket. És ennyi éven át megtapasztaltam azt is, mennyi zavar van nemcsak a segítő szándékokban, hanem a segítség elfogadásában is.
Függőségek alakulnak ki, tanult tehetetlenség, és nem támogatja az önbecsülésüket sem…
Mert akin segíteni kell, az alul van, ahhoz le kell hajolni, annak, aki feljebb van. Aki alul van, annak kudarc az élete… aki fent van, az sikeres. Berögzült kategóriák… és nem építő szerepek.
Mert akin segíteni kell, az alul van, ahhoz le kell hajolni, annak, aki feljebb van. Aki alul van, annak kudarc az élete… aki fent van, az sikeres. Berögzült kategóriák… és nem építő szerepek.
Mi lenne, ha elengednénk a megmentő glóriát? És azt gondolnánk, azon kell dolgozni, olyan folyamatokat kell elindítani, amibe mindenki azt teszi bele, amivel ő tud hozzájárulni a változásokhoz, és egy nagyon átgondolt, stratégiaszerű munkával próbálnánk esélyteremtő rendszereket működtetni. Aminek komoly módszertani tárháza van, benne a kríziskezeléstől a közösségi megerősítésig ezer féle dolog, hogy személyre szabottan, összehangoltan rendeződjenek a hatások egy irányba: a változás felé.
A társadalmi igazságosság érzése több, mint a megmentő szerep átélése.
Ehhez persze önreflexió kellene…az egót hátrébb tolni…. És persze politikai szándék. Szakemberek, akik nem megmentőként élik meg a szerepüket, hanem képesek rendszerekben, folyamatokban gondolkodni.
Hiszem, hogy ez az attitűd más helyzeteket eredményezne, és el tudnánk engedni azokat a szerepeket, viszonyulásokat, melyek nem támogatják a változásokat.
És igen, kellene a művészet is. Az érzékenysége és a kreativitása miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.