EGY CSÉSZE KÁVÉ BOLOGNÁBAN

HANGVETŐ BLOG
Szerző: Hangvető
2016.02.13.

“Az 1973-as év egyébként is fontos volt: sürgönyben értesítettek, hogy megkapom a Kossuth-díjat. Akkor már évek óta nem tudtam komponálni, kínlódtam a bénultságomnak ebben a reménytelen állapotában, és nem tudtam örülni a kitüntetésnek. Fiam figyelmeztetett: nem tehetem meg Mártával [Kurtág felesége], hogy a díjjal járó pénzből nem viszem el Olaszországba. Úgy éreztem, hogy piszkos lélekkel (hiszen évek óta nem dolgoztam) nem érdemlem meg ezt az utat. Végül is beadtam a derekamat. Firenze és Assisi azután életre szóló impulzusokat adott, Peskó Zoltánnal pedig Bolognában megittam egy csésze kávét, ami másfél évre felébresztett. Olaszország, majd az azt követő erdélyi út meghozta a szabadulást az alkotói válságból: hazatérve elkezdtem írni a Játékokat.”

ITT OLVASHATÓ