2017. október 16., hétfő

EGY ALIG ISMERT ORSZÁG TITKAI

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2017.10.16.


Ha azt mondom nektek, Tadzsikisztán, mi jut az eszetekbe róla? Mert őszintén szólva nekem nem sok, aminek volt földrajztanárom most nem örül, de ez van. TeePolgar múlt héten megkezdett kalandjai (akkor a vízumszerzés gyötrelmeibe nyerhettünk betekintést, aki elmulasztotta, itt pótolhatja) ma folytatódnak, méghozzá éppen Tadzsikisztánban. (A képeket természetesen köszönöm!)

„Mikor megérkeztem Dushanbe városába, akkor első pillantásra nem úgy tűnt, hogy minden zökkenőmentesen megy. Megbeszéltem a kanapészörfös szállásadómmal, hogy majd a reptérről fogok vele beszélni, és akkor megmondja, hogy mikor és hol találkozzunk.

Nem vagyok ennek a megoldásnak nagy kedvelője, mert ez egyfajta bizonytalansággal fűszerezi meg az első napot, de Ázsiában nem szeretik megadni a címüket előre biztonsági okokból, amit meg is értek.

A tortúra kezdete

A hátizsákos átmeneti tortúra kezdődött azzal, hogy nem volt internet a reptéren, amire nekem eddig csak kétszer volt tapasztalatom eddig. Elhagyva a repteret kellett tapasztalnom, hogy nincsen busz a reptérről a városközpontba, s ennek alternatívájáról sem lehetett angolul, de még oroszul sem találni információt.

Ezt ellensúlyozandó a tény, hogy a belváros „csak” négy kilométerre van, de olyan meleg volt, amiben már két hónapja nem volt részem, mióta Sanghajt elhagytam. Így nagyon leszívta az energiámat és a motivációmat.

Egy helyit random megkértem, hogy hívja fel a szállásadómat, aki segítőkész volt, és megtette. Viszont Ani (szállásadóm) nem vette fel. Ekkor kezdtem el gyanút fogni, hogy nincs idő vakarózásra.

A jó hír, ami először ért az az, hogy mindenki beszél (legalábbis akikkel kapcsolatba kerültem) oroszul. Ez az első bizonyíték a tadzsikisztáni tartózkodásom alatt, hogy a médiára nem hagyatkozunk.

A TV, és a környékbeli népek azt hangoztatják, hogy itt mindenki fárszit beszél, és annak is egy tadzsik változatát. Ez lehet, hogy a hegyekben igaz, de Dushanbében van, aki három környékbeli ország nyelvét beszéli, és még az oroszt is.

Mi több, az oroszt itt anyanyelvként tartják számon, bár ellentétben észak-keleti szomszédukkal (a reklámok, a média, az adminisztrációs tevékenységek) minden tadzsikisztáni dialektussal történik, kizárólag a fárszi hangzású szótagok cirilles hasonlóságú írásmóddal vegyítve.

Lényeg a lényeg, hogy bár mindenki tadzsik anyanyelvű, az oroszt mégis vele egy szinten, vagy csak egy kicsivel alacsonyabb szinten művelik a helyiek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.