2018. november 13., kedd

AZTÁN ELÁRASZTOTTÁK A FALUT A MIGRÁNSOK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2018.11.13.


Drága barátom, Viktor! Tegnap úgy elkapott a hevület az öregnapközivel, hogy már nem maradt időm elmesélni, hogy hogy is volt az a migránsinvázió itt nálunk. De ami késik, az később lesz, úgyhogy most elmondom a sztorit, hátha van benne olyan, amit majd te is tudsz használni valamire.

Először gyorsan összefoglalom neked, hogyan léptünk ki belőled. Mert emlékszem ám jól, hogy milyen szelektíven működött az agyad már siheder korodban is. Arra emlékeztél, amire akartál és arra is csak úgy, ahogy neked hasznosabb volt. Emlékszer az öreg papra? Mindig kiröhögted, csuhás bohócnak nevezted. Azt mondtad, az is hülye, aki templomba jár. Aztán amikor megtudtad, hogy az öreg cukorkát oszt mise előtt, egyből vallásos lettél, onnantól azokat röhögted ki, akik nem járnak templomba. Aki szólni mert, hogy hát te sem voltál tegnap vallásos, azt megverted. Amúgy magunk közt szólva, nagy franc volt az öreg pap. Mise előtt cukrot adott, mert tudta, hogy a stolverktől úgy összeragad a szánk, hogy mise végéig nyugton leszünk, mert szét sem tudjuk feszegetni a fogsorunkat. De most nem nosztalgiázni akarok, hanem elmesélni a migránsinváziót.

Az emlékeztetőt azért mondom. Úgy döntött a falu, hogy kilépünk belőled. Kikiáltottuk a függetlenségünket, nem neked fizetjük be az adót, mert csak ellopnád (zokon ne vedd, nem én mondom, hanem a falusiak itt, tudod, egyszerű népek ezek), hanem berakjuk a közösbe és abból fedezzük a közös kiadásokat. Köztünk legyen szólva, jól is jártunk, mert ameddig a Lölö haverod csinálta itt az utakat, addig kátyú kátyú hátán volt, a vejed lámpái meg sötétet csináltak, nem világosat, pénzünk meg soha nem maradt. Most pénzünk is van, jó utak is, járdák is, közvilágítás is, meg az iskolánk, óvodánk is híres lett a környéken. Jönnének is ide mások lakni, de úgy vagyunk vele, hogy lépjenek ki azok is belőled és majd lesz nekik is. Ne a készbe üljenek bele. Hát nem?

Nade, ahogy polgármester lettem, nem sokra rá jött a Petya lélekszakadva – aznap ő volt megbízva a határvédelemmel -, hogy egy egész migránskaraván áll a kerítés előtt és be szeretnének jönni. De egész családok ám. Gondolhatod, felment bennem a pumpa, de azért mondtam a Petyának, hogy engedje be a karaván vezetőjét hogy lássam, mi a bánatos francnyavalya van. Jött is az ember hamarosan, hogy őt küldték képviseletbe a többiek, elmondja, mi a kérésük. Mondtam neki, hogy kérés előtt dalolja el, mi a kínjuk, amiért felkerekedtek. Na, hogy az mit mesélt! Figyelj!
...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.