2018. november 16., péntek

GULYÁS MÁRTON: KETTÉSZAKÍTOTT ORSZÁG

MÉRCE
Szerző: GULYÁS MÁRTON
2018.11.16.


A Verzió Filmfesztiválon mutatták be Papp Gábor Zsigmond legújabb dokumentumfilmjét. Az eredetileg háromszor 50 perces alkotást a rendező a fesztivál igényeinek megfelelően 90 percbe sűrítette, így került kétszer (teltházas) közönség elé. A film ékes példázata volt annak a problematikának, amit Bagi Zsolt pár hete a Mércén az „értelmiség” szerepével kapcsolatban fogalmazott meg, érdemes újraolvasni.

Már a címválasztással jelzi az alkotó, hogy itt a legklasszikusabb ellenzéki öngyarmatosítás legújabb példázatával lesz dolgunk: „Kettévált ország”! Mintha lenne itt egy ország, ami ‘egy’ lehetne valaha, holott a legnyilvánvalóbb, hogy politikai értelemben (!) a rendszerváltás utáni időszaknak kevés kártékonyabb hazugsága volt annál, mint hogy ez az elképzelt, imaginárius „EGY” (mint érdek) létezik, vagy létezhetne. A „kiegyezés-vágy”, a „nemzeti megbékélés” tisztázatlan és ködös fogalmai (és lehetne még sorolni ilyeneket) kizárólag az elitek igényeiről vettek tudomást, és számukra kínáltak érvényesülési lehetőséget.

A munkájukat vesztettek, a munkájukból éppen, hogy megélők, és így tovább – tehát úgy általában a nép, mint olyan, nem megbékélni, és nem is kiegyezni szeretett volna, hanem megélni, de a politika és így a közbeszéd a rendszerváltás után erről hallgatott.
Így maradt a pszeudo-politizálás, az érdekek elfedése és elhazudása: ezt tanították ‘89 után a társadalomnak, tessék, ez a politika!

Ennek a meggyőződésnek a – bizonyosan jó szándéktól vezérelt, de ettől még kártékony – hajszolása tette központi témává azokat a jobb esetben identitás-kérdéseket, rosszabb esetben kulturális, esztétikai referenciákat (Kuruc vagy labanc? Libsi vagy bibsi? Náci vagy buzi?) amelyekkel az elitcsoportok anyagi javakért és erőforrásokért történő vetekedését elfedni, a nyilvánosságot pedig rabul ejteni lehetett. Így végül valóban megvalósult a kétosztatúság – az elitek kreációjaként, amivel uralhatták a nyilvánosságot és kiüresíthették a politikát. Az oligarchikus csoportok pedig az államkasszát.

2018-ban a (megismétlem) nyilvánvalóan jó szándéktól vezérelt Papp Gábor Zsigmond elérkezettnek látta az időt, hogy a 2000-es évek klasszikus szerencsétlenkedésének (Mi ment félre, rendszerváltó barátaim?) újabb mozgóképes emléket állítson. 20 megszólalóval dolgozik a mester – közülük összesen ketten nők. Így valóban igen hamar ketté is választódik az ország: a születésükkel elnyert nemük okán szabadon véleményt formáló férfiakra, és az ugyanezen eljárásrend (megszületés) folyományaként a véleményformálástól elzárt nőkre...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.