2018. december 3., hétfő

ERDÉLYBŐL MAGYARORSZÁGRA KÉRDŐJELEKKEL

HATÁRÁTKELŐ
Szerző: Határátkelő
2018.12.03. 


Kicsit szokatlan téma lesz a blogon, hiszen ezúttal nem kifele lépnénk át a határt, és nem is született magyarországiak hazavándorlásának problémáiról van szó, hanem egy erdélyi magyar család Debrecenbe költözéséről, és az ezzel járó problémákról. Azért is adom közre János írását, hogy ha valaki tud nekik tanáccsal segíteni, akkor tegye meg...

„Jelen esetben a TAJ-kártyával, illetve az általános iskolába való beiratkozással kapcsolatos kellemetlenségekről ejtenék néhány szót. Lehet valaki felismeri a sorok között a saját, korábbi történetét, és segíteni is tud. Ezen az oldalon olvastam a Miért egy év, mire TAJ-kártyát kap a határátkelő gyerek című posztot, sok hasznos infó van benne, de sajnos nekünk ennél komplikáltabb a helyzetünk.

Miértek...

Kérhezhetnék sokan, hogy egyáltalán miért épp Magyarországra akarunk költözni, ha már országot váltunk, miért nem egy nyugati országot, ahol sokkal jobb a megélhetés.

A helyzet bonyolult, a lényeg annyi, hogy a feleségem nem szívesen menne egy teljesen idegen környezetbe, idegen nyelvi világba, még ha nekem Németország is lett volna az első opcióm.

Azért épp Debrecen, mert a jelenlegi lakhelyünkhöz közel van, emellett lehetőség terén sokkal jobbnak számít, mint ami Erdélyben van.

Hasonlításképpen a térség gazdasági és kulturális központjában, Kolozsváron Budapesthez mérhető csillagászati lakás- és albérletárak vannak, míg a bérekről beszélni sem érdemes, annyira alacsonyak.

Az IT-szektor fellendülése a teljes piacra hatással van, ám aki nem azon a területen dolgozik, és nem tesz zsebre legalább 1500 eurót, családdal gyakorlatilag öngyilkosság ott élni.

Ellenben Debrecenben alapvetően magasabbak a bérezések, mint akár Kolozsváron is, a vidéki erdélyi kisvárosoknál sokkal magasabbak, és alacsonyabbak a lakás-, illetve albérletárak.

Szemmel láthatóan folyamatosan fejlődik a város, sorra jelentik be az óriásvállalatok érkezését és hatalmas beruházásait (lásd BMW). A gyerek jövőjét figyelembe véve is jó választásnak tűnik, hiszen rengeteg a lehetőség általános iskolától kezdődően minőségi egyetemi képzésig.

Persze mindezt a romániai helyzethez viszonyítva írom, mielőtt mindenki a fejét fogná, Nyugat-Európához képest látva a helyzetet természetesen nem ennyire fényes, ám minden relatív ebben az életben.

Egyetemi végzettséggel, a közvetlen közelében lévő ország nyelvét, illetve angolul beszélve (az én esetemben) valószínűleg nem nehéz munkát találni egy egy ekkora városban ennyi lehetőséggel.

Arról pedig nem is kell beszélni, hogy egy magyar, kisgyerekes családnak például kulturális lehetőségek terén mekkora különbséget jelent egy román többségű kisvároshoz képest (ahol jelenleg lakunk) Debrecen. Ehhez hozzátenném, hogy jövő év első felére magyar állampolgárrá válunk a könnyített honosításnak köszönhetően...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése