Szerző: HONT ANDRÁS
2019.01.17.
„Hadd birkózzon egymással igazság és hazugság, hisz ki látott már olyat, hogy az igazság szabad, nyílt küzdelemben alulmaradt volna?” (John Milton: Areopagitica)
Tegnap jogerősen elmarasztalták Bayer Zsolt gőzírót, mert korábbi blogbejegyzésében megsértette Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő emberi méltóságát. Az ítélet értelmében Bayernek 15 napon belül 300 ezer forintot sérelmi díjat kell fizetnie, és levélben bocsánatot kérnie Hadházytól, mely bocsánatkérést blogján is közzé kell tennie.
Ez rossz hír.
Persze van abban valami mérhetetlenül mulatságos, hogy a nemzet újsütetű illemtanárának papírja van arról, hogy egy mocskos szájú, trágár alak, ám az ítélet sajnos Bayert igazolja, és nem a bíróságot, és legfőképpen nem a keresetet benyújtó Hadházyt.
Amennyiben ugyanis Nagy Blankának jár az, hogy keresetlen szavakkal illessen közszereplőket, úgy ez jár – bizony, bizony – Bayer Zsoltnak is. A lovagkeresztes rétor – ahogy Nagy Blanka is – véleményt fogalmazott meg. Bár nincs teljesen egyértelmű, szigorú elhatárolása a tényállításnak és a véleménynyilvánításnak – hiszen az egyik legrejtélyesebb, legkomplikáltabb jelenség a tárgy: az emberi beszéd – a bírói gyakorlat világszerte mégis egészen jól elboldogul a kettő megkülönböztetésével. Hiszen csak utalni kell arra, amit saját nyelvének ismeretében mindenki tud, ami egyben azt is mutatja, hogy miért nem helyettesíthetik a bírókat gépek.
Pedig milyen egyszerű volna: ott a jogszabály szövege, amelyet mechanikusan alkalmazni kell a konkrét szituációra, és a masina máris kidobja az eredményt. Igen ám, de éppen a verbális bűncselekmények és szavakkal okozott – polgári jogi úton reparálható – kár bizonyítja, hogy ez nem így működik. A látszólag kérdés formájában megfogalmazott mondat: „miért jár minden héten a szomszéd boltba zokni lopni?”, valójában egy állítás, melyről kimutatható, hogy nem felel meg a tényeknek (illetve az állítónak kell bizonyítani, hogy az elmondottak megfelelnek azoknak), és így jogi úton elégtételt lehet venni miatta. Ugyanakkor az a svungos megjegyzés, mely szerint „engedelmével, ön egy seggfej” egy szubjektív minősítés, amely kibontva így hangzik: „szerintem ön egy seggfej”, és itt a „szerintemen” nagyobb hangsúly van, mint a „seggfejen”, ugyanis lehet ez bárkinek a meggyőződése, legföljebb nem beszélhet róla – ami fölöttébb káros lenne. Az azonban világos mindenki számára, hogy a seggfejező adott esetben éppen magáról állít ki bizonyítványt. Ahogy azt is mindenki eldöntheti maga, hogyha tudatlan pöcsnek neveznek egy akadémikust és gazembernek és/vagy demens vénembernek a pápát, az utóbbiakat minősíti, vagy aki ezt állítja róluk.
Természetesen látom a különbséget a között is, hogy egy hatalomnélküli diáklány szól be a hatalomnak, vagy a hatalom által eltartott, hivatásos hőzöngő szól le a hatalom érdekében egy diáklányt. De ez az én véleményem, amit – egyelőre még – kifejthetek, a közönségnek meg lehetőségében áll mérlegelni. A hasonló bírói ítéletek éppen az ilyen vitáktól, az álláspontok kialakításától, a szereplők elhelyezésének lehetőségétől fosztanak meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.