2019. január 17., csütörtök

NEM KALANDVÁGYBÓL HAGYJA EL AZ EMBER A HAZÁJÁT

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Bence
2019.01.17.


Bence lassan másfél éve él Ausztriában és mint írja, ő egyszerűen csak jobban szeretett volna keresni és élni, ezért vágott bele a határátkelésbe. Érdekes tapasztalatokkal gazdagodott, mint írja, azt például nem érti, miért kell bántani azokat, akik külföldön képzelik el az életüket. (A képet is ő küldte.)

„Veszprém megyéből származom, de 22 évesen felköltöztem Győrbe, hogy a saját lábamra álljak, és hogy fejlődjek a szakmámban, ami CNC esztergályos egyébként.

Egy német cégnél kezdtem el dolgozni, voltunk kint egy hónapot Németországban is betanulni, szakmailag sokat fejlődtem ott, jól is kerestem. Aztán fél év után kirúgtak. Hibáztam, csak magamnak köszönhetem.

Aztán találtam egy másik munkahelyet, nevezzük A-nak. Az interjún pedig ment a parasztvakítás, hogy ilyen meg olyan jó szakembert faragnak belőlem... Lett volna lehetőségem, hogy egy másik helyre menjek, mondjuk B-be, majdnem kétszer ennyi pénzért, de szakmailag több potenciált láttam az A-ban, így végül őket választottam.

Három hónapig nyomorogtam a 38 nm-es albérletemben, alig tudtam kifizetni, amit simán lenyeltem volna, ha tényleg tanítanak, tényleg fejlődhettem volna ott, de nem. Átb*sztak bevallom.

Azt sem tudták, ki vagyok

Ekkor kerestem meg egy fejvadászt, aki kiküldte az önéletrajzom pár helyre Ausztriába. Nem bíztam benne, de tudtam, hogy úgysem fogok neki előre fizetni egy vasat se (egyébként nem is kellett, se előtte se utána, szerencsére).

Nem volt se jogsim, se autóm, így pedig kb. 6 helyről utasítottak el, mert hiába volt kielégítő a németem, hiába ismertem a szakmai németet, autó az kell. Aztán egyik nap felhívtak egy munkaközvetítőtől Felső-Ausztriából, hogy következő hét hétfőn várnak állásinterjúra.

Úgy gondoltam, hogy ha már ott vagyok, csak lesz valami munka, úgyhogy 19-re lapot húztam, leszámoltam a munkahelyemről, felmondtam az albérletem, összecuccoltam és kimentem.

Mikor kiértem kb. azt sem tudták ki vagyok, órákig voltam ott, beszéltem a főnökkel és egy-két magyarral, akik a lízingcégnél dolgoztak. Még aznap kaptam szállást, ami nem egy kacsalábon forgó palota, de jobb, mint a semmi, és hát ajándék lónak...

Egy másik magyar sráccal raktak „párba”, neki volt jogsija, autója neki sem, így kaptunk egyet, illetve bérelhettük. Egy 2015-ös BMW kb. 25000 km-rel, egy papírt nem kellett aláírnunk, megkaptuk a kulcsokat meg a címet aztán menjetek, majd hívunk, ha lesz munka.

Nem hittem a szememnek, hihetetlen volt ezt tapasztalni, hogy idekeveredik 2 külföldi, akik dolgozni szeretnének, fogalmuk nincs, kinek a fia-borja vagyunk, és akkor tessék, itt van 1-1 szoba meg egy autó, majd jelentkezünk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése