2019. március 24., vasárnap

AZ AKADÉMIA TŰZPRÓBÁJA

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: KENESEI ISTVÁN
2019.03.22. 


Két hete, amikor legutóbbi cikkem itt megjelent, az MTA és az ITM tárgyalásainak egy szakaszát lezáró szándéknyilatkozat látott napvilágot. A sajtóban éppúgy, mint a kutatók között, főleg tanácstalanság, de az utóbbiak körében letargia és elégedetlenség is tapasztalható volt. Sokan elkezdtek találgatni, részben a szöveg pontos jelentéséről, részben Lovász László elnök szándékairól, és a kedélyek máig nem csillapodtak.


„Hogy lássa nevemet kiszögezve a templomajtón”

A megjelent szöveg egy szándéknyilatkozatot, illetve kilenc javaslatot tartalmaz. Közülük az előbbi okozta a kavarodást: „A Magyar Tudományos Akadémia elnöke tudomásul veszi a Kormány szándékát, miszerint az MTA kutatóintézet-hálózatát az Akadémia szervezetén kívül kívánja működtetni.” A zsebből előrántott értelmezések egyből behódolásról, megadásról, lemondásról szóltak. Az egyre kevésbé megbízható hírforrás Index is – ráadásul hat nappal később – így foglalta össze az addigi eseményeket: „Az MTA elviekben belement, hogy elvegyék tőle a kutatóintézeteket.”

Nos, nem. Ehhez mindössze egy értelmező szótárt kellett volna csak fellapozni (lám, legalább az MTA Nyelvtudományi Intézete nem fölösleges), és megnézni benne a „tudomásul vesz” szócikket, ahol ez áll: „a) értesül róla, figyelembe veszi; b) elfogadja, helyesli”. A diplomácia nyelvszokása szerint pedig mindig a gyengébb, a kevésbé elkötelező jelentést kell alkalmazni, ha kétség merül fel. És ez esetben is így áll a helyzet. Az MTA delegációja magyarán felfogta, megértette, hogy a kormány mit akar, de nem fogadta el. A második pontban felsorolt javaslatok pedig csak akkor érvényesek, ha az első pontot az MTA nemcsak tudomásul veszi, de el is fogadja.

Erre azonban sem az elnök, sem a tárgyaló küldöttség, de még az MTA Elnöksége sem rendelkezik felhatalmazással, csakis a közgyűlés, amely maximum 365 akadémikusból és 200 választott képviselőből áll, akik az egész ország tudományos életét leképezik. Ők pedig május elején ülnek össze, és addig a tárgyaló partnereknek egy olyan előterjesztést kell kidolgozniuk, amelyet az elnökség támogatólag tud a plénum elé terjeszteni.

Mivel a kilenc javaslat részletes elemzése e cikk terjedelmét meghaladná, inkább pár könnyen aligha kidolgozható pontot ragadok ki. A jövő évtől új, az MTA-n kívüli keretben működtetnék a kutatóhálózatot (KH). Ha így lenne, akkor a KH-nak biztosítékot kellene kapnia, hogy csak nemzetközi értékelések alapján lehet hozzájuk nyúlni, megszüntetni vagy átszervezni őket, különben akár átkerülésük másnapján megindulhatna bármelyikük felszámolása, átszervezéssel való létszámleépítése vagy a semmi eredményt fel nem mutató kormányalapítású „kutató”-intézetekkel való összevonásuk. A dolgozóknak továbbá garanciát kell kapniuk, hogy közalkalmazotti státuszuk megmarad.

Azután az intézetek „az MTA névjegyét (»brandjét«) használhatják, ha az MTA követelményeinek megfelelnek”. De hát egyrészt ma is megfelelnek az MTA követelményeinek, ha meg netán majd nem felelnek meg, akkor mi történhet velük? Az „MTA Iksztudományi Intézetből” sima „Iksztudományi Intézet” lesz? És mit ér a név, ha más a működtető? Ezzel talán majd meg lehet téveszteni a tájékozatlan külföldi partnereket? De hiszen nemcsak az alapító okiratokat kell újraírni, hanem az összes nemzetközi szerződést is újra kell kötni, és az intézményeket a nemzetközi tudományossággal elfogadtatni, hogy ezek ugyanazok, amelyek korábban voltak. (Már ha tényleg ugyanazok maradnak...)

Mert ha az lenne a cél, hogy jobban működjenek, mint az oly sokszor elhangzott, ahhoz egyrészt tudni kellene, hogy mely szempontból vagy területeken volt rossz a munkájuk, illetve milyen módon tenné eredményesebbé őket az új szervezet, erről azonban eddig semmit nem hallottunk. Ráadásul az erre szolgáló felmérés már januárban a hamvába halt – de erről majd alább.

Egyelőre csak annyi biztos, hogy ha a KH kikerül a költségvetési szférából, akkor megszűnik az átláthatósága, és senki nem követelhet tőle adatokat a pénzügyi és személyzeti tevékenységeiről. De vajon megéri-e ezt odaadni cserébe a közbeszerzések elkerüléséért?
...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.