Szerző: Határátkelő / Klári
2019.03.24.
Nem is nagyon lehet hát mit írni Klári sorai elé és talán nem is kell.
„2019. 03. 15… Péntek… Egy átlagos nap, reggel az emberek felkeltek, elmentek dolgozni, a gyerekek elmentek iskolába, óvodába, imádkozni, és este nem térhettek haza.
Egy nap, ami emlékeztet minket a gonoszra, a sötétségre, amit egyes emberek hordoznak, éreznek mások iránt, azért mert más a bőrszínük, vagy más vallást gyakorolnak.
Christchurchben megtörtént az amit soha nem gondoltam volna, hogy itt megtörténik... Emberek, gyerekek haltak meg… úgy hogy a legártatlanabb dolgot tették, imádkoztak, magukba néztek...
Egy pillanatra a sötétség uralkodott, de a sötétség után a fény utat talál.
A mély döbbenetet, szomorúságot, gyászt, felváltotta a még erősebb szeretet, összefogás, és egy kimondott üzenet: „nem engedünk a gyűlöletnek, a szeretett erősebb, az egymás tisztelete erősebb, sokfélék vagyunk, mégis egyek, együtt lélegzünk, együtt tesszük amit tenni kell....”
Az eredeti bejegyzést itt találjátok.
Így vágj neki Ausztráliának!
Maradva még a világ túlsó végén, de már jóval kellemesebb téma: miként juthatunk be Ausztráliába Work and Holiday vízummal és vajon mi történt két magyarral, akik elbúcsúzva addigi életüktől, kiválogatva egy hátizsáknyi cuccot nekivágtak a nagyvilágnak? Kiderül a Mindjárt jövünk bejegyzéséből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.